Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 7-8. szám - Acél Zsolt: Közösség és ítélet (Kísérlet a nemzeti identitás elbeszélésére Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című ódája alapján)
Acél Zsolt Közösség és ítélet Kísérlet a nemzeti identitás elbeszélésére Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című ódája alapján Eltűnt jelentések nyomában A magyar nemzetfogalom kialakulásában döntő szerepet játszó 1807-es országgyűlésről egy bizonyos Drevenyák bányatanácsos német nyelven titkos jelentéseket küldött Bécsbe. Az egyik, meglehetősen indulatos beszámolójában a nemzeti nyelv használata mellett kardoskodó követeket Bocskai-féle viperafajzatoknak („Bocskaische Vipembrut") nevezte, akik forradalomba és teljes pusztulásba taszíthatják a birodalmat.1 Ugyanekkor, ugyanezen országgyűlési viták hatására Berzsenyi átdolgozta a tíz évvel korábban keletkezett Kesergés című versét; kihúzott néhány strófát, helyükbe új versszakokat illesztett, megváltoztatta a vers szerkezetét, és új címet adott neki: A magyarokhoz. A jelentős átírások mellett érdemes felfigyelnünk egy kisebb módosításra is. Mind a Kesergés, mind pedig A magyarokhoz versben a nemzet jelképeként Buda vára szerepelt, amelyet a pártütések, viszályok, ostromok nem tudtak elpusztítani, azonban a romlottság és erkölcstelenség hamarosan romba fog dönteni. Az első változat a pusztulás leírásához archaizáló, megrázó erejű képet használt: „ércfalain viperák süvöltnek". Az ércfal ősi és egyetemes motívuma eloldja a szöveget Buda várától, és így a nemzeti romlás képe az ókori apokalipszis kozmikus és időtlen látomásába illeszkedik.2 A városok, épületek romjait a kultúra utáni csönd veszi birtokába, emberek helyett állatok, kígyók lakják. Az egy évtizeddel későbbi átdolgozásban Buda várának pusztulása konkrétabb képben jelent meg; nincs szó ércfalról, csak a nemzeti jelképként tekintett vár lerombolásáról: „undok vípera-fajzatok / Dúlják fel e várt." Ez utóbbi mondat viszont egyértelművé teszi, hogy az újabb szövegvariánsban a vipera nem pusztán egy civilizáció utáni világot érzékeltető állatnév, hanem a nemzet halálát okozó, történetileg-politikailag beazonosítható ellenség metaforikus megjelölése. A feldúlt vár képe aktuális jelentéssel töltődött fel. Vagyis mind a központi kormányzat titkosrendőre, mind a magyar irodalomtörténet egyik klasszikus alakja a nemzeti viták során a viperafajzat/Vipernbrut főnevet használta a politikai-eszmei ellenfélre. A metafora pontosabb megértéséhez - mint oly sokszor - elégtelen a Berzsenyi-versek kritikai kiadásának jegyzete,3 és a teljesebb megértéshez érdemes A titkos jelentés szövege: Szekfű Gy., Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. 1790-1848. Bp., 1936, 291. 2 Az ércfal egyiptomi-zsidó motívumáról: J. Assmann, A kulturális emlékezet. írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Bp. 1999,195-196. (Hidas Z. ford). Kiegészítésül: Horatius, Carmen 3, 3, 64. Az alvilágról: Homérosz, Iliász, 8,15; Vergilius, Aeneis, 6, 549-556. 68
