Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6. szám - Ittzés Mihály: Százötven esztendő és hatvannégy év krónikája – szóban, képben (Bónis Ferenc könyvei a Budapesti Filharmóniai Társaságról és Bartók Béláról)

természetesen Bartók Béla és Mosonyi Mihály neve is (1973). 19. századi zeneszerzésünknek e jeles alkotójáról írta Bónis Ferenc egyik első, hiánypótló könyvét. Szabolcsi Bence tiszteletére, majd emlékének is kötetet szentelt (1969, 1992). Ez utóbbiban adta közre a Lipcsében zenetudományt tanuló Szabolcsi mesteréhez, Kodály Zoltánhoz írott, kordokumentumként is rendkívül érdekes leveleit. A magyar zenetörténet kisebb mestereiről, kevéssé feltárt régebbi és újabb korszakairól, magyar vonatkozású külföldi művekről, vagy magyar alkotások külföldi fogadtatásáról és a népzenéről is fontos fejezetek szólnak az általa szerkesztett kötetekben.

E könyvekben Bónis Ferenc természetesen szerzőként is helyet kap. Ez azonban csak részleteit mutathatja meg sokirányú kutatómunkája eredményeinek. Ezek az „elszórtan" megjelent dolgozatok is azt mutatják, hogy szerzőnk fent említett tanárainak, példaképeink nyomdokain indult el hosszú felfedezőútjára a magyar zene emlékeinek erdejébe. Teóriák helyett ő is többre tartja a dokumentumok hitelességét, igazságát. Műelemzései, zeneirodalmi párhuzamokat feltáró megfigyelései pedig éles szemre és fülre vallanak. Találunk írásai között szenzációszámba menő forrásközlést, mint például az 1968-as írások Erkel Ferencről és a magyar zene korábbi évszázadairól szóló könyvben Erkel zenei-dra- maturgiai-esztétikai ismertetését a Bánk bánról. Ugyancsak különös dokumentumot tett közzé egy német szerző, Biber magyar tárgyú alkotásáról Hunyadi-opera a XVII. századból címen, a 2001-ben megjelent kötetben. Erkel-tanulmányai között megkülönböztetett figyelmet érdemel még a Himnusz születéséről és másfél évszázadáról szóló oknyomozó esszéje (megjelent a nemzeti imádság zeneszerzőjének szentelt kötetben, 1995-ben). Másfél évszázadot átfogó tanulmányban tárta fel a magyar zene történelmi jelképeit a romantika korától Kodály Zoltánig (1997).

Ha most néhány Kodály munkásságával foglalkozó írást emelünk még ki, azt e témák ez idei időszerűsége is okozza. Igen fontos dolgozata Bónis Frencnek az 1977-ben Kodály emlékére megjelent kötetben a zeneszerző neoklasszicizmusának sajátságait és példáit feltérképező írása. A zeneszerző két Háry-kompozícióját a 2001-es tanulmánykötetben elemezve fontos zenei, dramaturgiai és történeti adatokkal gazdagította a népszerű művekről való ismereteinket.

A történész azonban saját korának krónikása is lehet. Szerzőnk-szerkesztőnk esetében egyebek mellett az Üzenetek a XX. századból - Negyvenkét beszélgetés a magyar zenéről című gyűjtemény tanúskodik. Mint annyi más esetben, Bónis Ferenc itt sem kizárólagosan csak a zenei szakmai közönségnek kínál tanulságos olvasmányt.

Nem maradhat ki az életmű áttekintéséből az a két kötet, amelyek szerzőjük tudományos minősítését kiérdemlő dolgozatokat tartalmaznak. A Hódolat Bartóknak és Kodálynak címmel összeállított munka fő helyén Kodály Magyar zsoltárának születése címmel kandidátusi értekezését olvashatjuk. A források feltárásában, a zeneszerzői munka áttekintésében, a korabeli fogadtatás bemutatásában kétségtelenül a legátfogóbb tanulmány, amelyet a Psalmus Hungaricusröl írtak. Méltó társa, módszerében is rokon, a Psalmussal együtt bemutatott Bartók-opusról, a Táncszvitről szóló dolgozat. Néhány újraközléstől eltekintve a könyv többi tanulmánya is sok új ismerettel szolgál a korszakos mesterek életművével kapcsolatban. Az akadémiai doktori címet Bónis Ferencnek a Mozarttól Bartókig című kötete hozta meg 2003-ban. Újabb és korábbi tanulmányok újabb kötetbe gyűjtve szinte teljes keresztmetszetét, s mintegy zenetörténészi hitvallását adják szerzőjüknek. Ő elsősorban a magyar zenetörténet kutatója, amihez azonban hozzátartozik a nemzetközi kölcsönhatások, összefüggések feltárása, a zenei „export-import" kérdései is. így kerül a magyar vagy magyarországi szerzők, Csermák, Erkel, Mosonyi, Kodály és Bartók és a hazai zenei élet dokumentumai közé Mozart, Beethoven, Schumann, Mahler, Brahms. Impozáns áttekintés közel négyszáz oldalon.

101