Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 6. szám - Fehér Zoltán: „Ott kincs van, mer tűz ütött ki” (Az arany mint az Alsó világ Napja kincsmondáinkban)

semmi. A tanácsházán osztottak alamizsnát. De Fekete nagyapának csak vót, mer vót pénze. „Fekete bácsi, adjon egy véka búzát, egy darab főd lehet a magáé". És akkor bírónak választották. És akkor gyütt valamelyik: „Nem tudna adni egy kis pénzt, éhen halunk. Ez a darab főd lehet a magáé." így mönt ez. Összelőtte - nem tudom -, de száz holdon fólű vót neki. Leggazdagabb vót ű a faluba. Ki szokott gyünni szállásra, ponyvára kiterítette a pénzit szárítani... Vót neki ám tizenkét családja. Az édasapámnak az anyja kigyütt, hozott neki ebédet és meglátta. Szidta ám, hogy meglátta, zavarta haza. Minden gyerekinek házat vett. Mikor nagyon beteg vót, azt mondta a fiainak, akik tartoznak neki, akinek űpénzt adott,... a községházán hirdessék ki, hogy aki a Fekete Jánosnak tartozik, annak az el van engedve. Ezzel ajándékozta meg a községet.

A népi családtörténeti emlékezésekben a kormeghatározást nem szabad hitelesnek tekinteni. A váratlan kincslelettel meggazdagodott Fekete János nem bizos, hogy a tizenkilencedik század második felében élt. Élhetett korábban is, ha egyáltalán hiteles személynek fogadjuk el. Az egyedi történet ugyanis a kincsmondák sztereotip elemeiből van felépítve, variánsainak tömegét találhatjuk meg magyar mondagyűjteményekben. Ez alakulásának, fejlődésének során éppen az élménymonda és a hiedelemmonda határán áll. Ilyen elem például, hogy a kincset pont délben találják meg, hogy meg kell halnia a kiásójának, ha csak nem állattal huzatja ki, hogy a ponyván kell szárítani a penészes ezüstgarasokat.

A Mikszáth Kálmán által is megörökített parasztnábob, Bagi uram vagyonának eredetét a szankiak szintén véletlen kincsleletnek tulajdonítják. Erről több monda is tanúskodik, íme az egyik: Baginak a kutyája kint a pusztán fiadzott meg. Odahordta neki a gazda az ennivalót. Amint egyszer megnézte a kutyakölyköket, látta, hogy egy csomó arany volt a homok alatt. Kiásta és abból vette a nagy birtokot. A másik történet szerint meg a sumárban a kutya elkezdett kaparni. De kapart rendesen. Az öreg oszt megnézte, mi van ott. Ott taláta meg a sok pénzt. Abbúl gazdagodott meg.

A népi szövegekből nemcsak arról kapunk választ, hogy kinek a kincséről van szó, hanem arról is, hogy az miképpen került a földbe. E szövegek azonban már a történeti mondák műfaját érintik. A móricgáti Eszik Pálné egy hajdani háborús nagy menekülést említ: A kanizsai nagy szaladáskor egy ember három tülök pénzt ásott el. Vajon mikor lehetett az az egykori kanizsai nagy szaladás? A török vagy a kuruc időkben? Vagy régebben? Hiszen már magában a tülökben (ivótülökben, kanásztülökben?, s hozzá még éppen háromban) való elrejtés is igen archaikusnak tűnik. A bátyai monda a török időkből eredezteti az elásott kincset. A törökök, mikó möntek ki az országbú, annyi aranyuk vót, és nem bírták elvinni mind az egészet, hanem beásták a fődbe, és gondóták, mikó visszagyünnek, akkó majd elviszik. De ez nem sikerült. Persze, a betyárok is rejthettek el a földbe a rablott értékekből. A móricgáti Csontos Béni legalábbis így tudja: A temető mellett van egy lapos.. .Azt mondták, hogy ott egy baromvályú arany van elásva. Betyárok ásták el. A híres kiskunsági betyár, Dönti a róla elnevezett állás körül rejtette el aranyát, a szankiak szerint rá van vágva egy fára is: Dönti. Ki van rá vésve egy kéz, a két ujja lemutat egy laposra, ott van elásva az arany. Van azonban egy kézenfekvőbb oka is a kincs elrejtésének. A földbe vájt vermek ugyanis nemcsak a gabonát és bizonyos takarmányféléket őriztek meg, hanem a sok nagybecsű kincset is afféle trezorként. Szánkon Piszmán László ezt így fogalmazta meg: A régi öregök úgy cselekedtek, hogy vót csapat pénzük, nem tudták elkőteni, vászonfazékba elhelyezték és elásták. Hasonló okot tartalmaz a keceli monda is. Volt egy öregember, akinek rengeteg aranya volt, és mindig rejtegette. A menye meg szerette volna tudni, hogy hol rejtegeti a pénzt, mert ha meghal az öreg, akkor nem tudják megtalálni. Minden este elment az öreg, és mikor elment, akkor a lány követte. Hát aféhaj alá elásta... Elképzelhető azonban egy másféle magyarázat is. A ma látszólag értelmetlen kincselrejtés, földbe ásás eredetileg, az emberiség őskorában, lehetett áldozati cselekmény is. Egy olyan rítus, amelyben az isteneknek, szellemeknek, démonoknak ajánlják föl a kincset. A kincs mellékletei még inkább áldozatnak tűnnek.

90