Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 6. szám - Miskolczi Miklós: Trianoni ikrek (Három pötty a déli országhatáron: Tompa, Kelebia, Csikéria)
Pedig ezt írta az újság, a Halasi Értesítő is: „Miután tekintélyes városrész került át magyar uralom alá, Tompa, a két Kelebia és Csikéria s más tanyaközpontok, ezen a felszabadult területen körülbelül 18 tanyai iskola van. A felszabadult területen értesülések szerint fenntartják Szabadka város magyar törvényhatóságát, amely Tompán rendezkedik be. Ott lesz a polgármesteri hivatal és egyéb hatóságok. Ez a magyar Szabadka magyar vezetéssel fog bírni Suboticára is, mely szívében szintén magyar, s alig várja, hogy a szerb zsarnokságtól megszabaduljon. Lesz még egyszer ünnep a világon. A magyar Nagyszabadka ünnepe." Az operettbe illő városalapítás után viszonylag hamar kijózanodtak az urak, kivéve Baláspiri Kálmánt, aki még 1924-ben is Újszabadka polgármesterének tiszteltette volna magát. Az országhatárral kapcsolatos „apróbb ügyek", panaszok, kiigazítások a békeszerződésben kinevezett határrendező bizottságok feladata volt. (Ezekben öt Antant-képviselő, egy magyar és egy érdekelt szomszédos országbeli megbízott működött.) A magyar misz- szió időben figyelmeztette a kormányt, hogy „Szabadka szabad királyi város határszakaszánál olyan intézkedéseket léptessen életbe, amelyek alkalmasak lehetnek a szerb-horvát-szlovén állam képviselőjének a magyar fennhatóság alá visszakerült városi határrészre irányuló követelését ellensúlyozni". A követelés pedig aligha lehetett más, mint hogy Szabadka város közigazgatási egységét megőrzendő, a már említett 28 000 hektár városi határrész, rajta a lakott helyekkel, mégis Szerbiának jár. Ráadásul ez az érvelés pontosan megfelelt a békeszerződés alapeszméjének is. A magyar kormány nem késlekedett, és ezúttal jó ellenintézkedést hozott. Két tanyacsoportot (Tompa-Kelebiát és Felső-Csikériát) hirtelen önálló közigazgatású nagyközséggé nyilvánított. A tompapusztai plébános kézírásos naplója szerint: „még a határrendező bizottság érkezése előtt, 1922. március 31-én megjelenik Böbék Antal a határmegállapító központtól és hirtelen 2 színleges községet alakít. Tompát és Csikériát, ideiglenesen kiosztották a szerepeket is, ez a biró, ez a jegyző, stb." A belügyminiszter 248 929/V. 1922. számú rendeletével hivatalossá tette a sebtében meghozott intézkedést. A határrendező bizottság április 7-én érkezett meg. És mit látott? A volt pusztai csendőrlaktanyában szorgalmasan tevékenykedő bírót, jegyzőt és hivatalnokokat. Mint Tompa önálló közigazgatású nagyközség vezetőit. Honnan is tudhatták volna, hogy a hivatalnokok mögött nincs hivatal, nincs közigazgatás, semmi sincs. Képviselő-testületet is csak 1924 őszén választottak. A trükk azonban sikerült. Egy évtizeddel később, midőn az így kinevezett jegyzőt belső támadás érte, ezt a régi esetet érdemként említette a képviselő-testület, mondván: „a hajsza akkor kezdődött ellene, amikor nehéz harctéri szolgálat után szülőföldjéről a szerbek kiutasították, és itt Tompán a kormány területmentő hazafias rendeletét végrehajtotta és az antantbizottság előtt területünknek megszerzése érdekében hazudni is képes volt." A kelebiaiak 1930 táján iskolát kértek Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatási minisztertől. Kérésüket az alábbiakkal (is) alátámasztani vélték: „a kiszálló vegyesbizottság (helyesen: határrendező bizottság - M. M.) is külön, rég megalakult községnek tekintette ezen tanyacsoportot. Miáltal előmozdítva lön az, hogy a szabadkai határ e tekintélyes része itt maradt". A határrendező bizottság fogadására egyetlen hely, a plébánia volt alkalmas, miáltal a plébános történelmi tanú lett. A bizottság helyszíni szemlét tartott a határon, több helyi lakossal elbeszélgetett, majd kicsit még „lenyírbált" Magyarországról, de alapvetően mindent rendben talált. Meguzsonnáztak a plébánián és a plébános szerint: „április 12-én du. 1 órakor Tompa sorsa eldőlt Magyarország javára." 79
