Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT DSIDA JENŐ - Cseke Péter: Munkássága a Magyar Örökség része (Beke György fejfájára)
A felkészülés évtizedeiben több szépírói műfajt is kipróbál (karcolat, elbeszélés, novella, regény, színdarab, rádiójáték stb.). A klasszikus és a kortárs román irodalom tolmácsolójaként felmutatott teljesítménye önmagában is felér egy műfordítói életművel. Most látjuk csak igazán, hogy bármiről is írt, bármilyen műfajban is nyilatkozott meg - minden ugyanabba az irányba tört magának utat. És ami ugyancsak lényeges ebben az összefüggésben: szépírói tapasztalatainak, irodalom- és művelődéstörténeti forrásfeltárásainak egyaránt az írói szociográfia tudatos művelésében vette a legnagyobb hasznát. A két világháború között, amikor a szociográfia virágkorát élte, a szellemi ellenállás mellett a nemzetépítő enciklopédikus hungarológia volt a műfaj legfőbb ismérve. Ez tudatosodik Beke Györgyben Kolozsvárt - ahol az írói szemlélet kitágulásának és a politikai viszonyok beszűkülésének a drámáját élte át -, s maga is az enciklopédikus hungarológia ismerettárával feltöltődve vállalkozott egyre magabiztosabb valóságfeltárásra. Ráérzett arra, hogy a szociográfiai töltetű riportjai által vágott csapásán haladva tágabb szellemi horizontokig juthat el, életbevágóan fontos értéktartományokat hódíthat vissza számunkra. Önnön gátlásai alól is felszabadulva valósággal örömét leli abban, hogy mondanivalója érdekében a köztudatból már kihullott vagy megfakult történelmi, irodalmi, művelődés- és helytörténeti, egyház- és iskolatörténeti, néprajzi, népesedési stb. vonatkozású tényeket, dokumentumokat, adatokat „mozgósíthat". Ugyancsak „kolozsvári életidejében" fedezi fel - amikor a korábbi rendszertelen országjárást háttérbe szorítja a megtervezett barangolások programja -, hogy a nemzetiségi tudatnak eltérő változatai vannak a Székelyföldön és a Partiumban, a szórványvidékeken és a csángó településeken. Ezeket a megkülönböztető, és mégis egymásra utaló jegyeket igyekezett a maga „szellemi földrajzának" a térképére fölrajzolni, Erdély nagy romlásának idején az életet továbbvivő erőket láthatóvá tenni. Hogy mit jelentett számára az írói szabadság átélése Budapesten? Sorjázó kötetei (Magyar gondok Erdélyben, 1990; Erdély jelene és jövője, 1991; Egyetlen út: az önrendelkezés, 1993; Atlantisz harangoz, 1993; Népek nagy romlása a román uralom alatt, 1994; Hadiutak Erdélyben, 1994; A nyitrai gróf feláldozása, 1995; Peremvidékek magyarsága, 1995; Védekező anyanyelv, 1997; Magyar áfium, 1999; Gyulafehérvár árnyékában, 2002; Megrokkant élet - Kisebbségi utazások, 2002) azt bizonyítják, hogy azóta is változatlanul folytatta a kisebbségi sors búvárlását. De most már tágabb kitekintéssel, egyszerre figyelve valamennyi kisebbségi régióra a Kárpát-medencében. A nyitrai gróf feláldozása, a Peremvidékek magyarsága, a Megrokkant élet című könyveihez dokumentálódva arra jött rá Szlovákiában, Kárpátalján, Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában: legfőbb ideje a sokféle magyar sors tanulságai számbavételének és egybevetésének. Barangoló könyveinek újjászerkesztése okán gyakran hazalátogatott Erdélybe. Örömmel tapasztalhatta, hogy az erdélyi magyarság is kezd a nemzet egységében gondolkozni. Mindez óhatatlanul kihatott az impozáns életműsorozat újjászerkesztésére. Az 1996-tól indított sorozat mind külső, mind belső arányaiban szemléleti gazdagodásról, gondolati elmélyültségről és szerkezeti „léptékváltásról" tanúskodik. A Barangolások Erdélyben eddig megjelent darabjaiban - elgondolásai szerint az uzoni, illetve a kolozsvári szociográfia koronázta volna meg a sorozatot - a nemzeti szempont primátusa érvényesül, ez válik kötetszervező erővé. Pontosabban: az erdélyi magyarság történelmi teherbírásának, lelki ellenállásának és sorsképletének a letisztult megragadása az összmagyarság sorsáért érzett felelősség vibráló erejétől kap távlatot. Tanítványaim állapították meg a bukaresti és a budapesti kiadványok egybevetése során: „ez" a sorozat már nem „az" a sorozat. A Szigetlakokban például három korábbi kötetet vont össze (Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok), ugyanakkor az „ominózus" - szívinfarktust eredményező - Boltívek teherbírása terjedelmileg is csaknem a duplája az „eredetinek". Az idő rostáján kihulltak a „meddőszövegek", azok a részek, 111
