Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Buda Ferenc: Manysi népmesék (Moszhum hótalpcsapása; Találós kérdések; Az árva leányka; A harkály s a vékonyra köszörült tű; Kedves kicsi Mosne)
Manysi népmesék Moszhum hótalpcsapása Kezdetben a jávorszarvasnak hat végtagja volt. O maga szent volt. Senki őt utolérni nem bírta, senki őt megölni nem bírta. Egyszer azt mondja Moszhum: Miért van ez így, hogy ember őt megölni nem tudja, semmiképp elejteni nem tudja? Elhatározta: kell valamit tenni, hogy a jávor az ember számára elérhető legyen, hogy belőle valami haszna legyen. Azt mondta Moszhum: Ha úgy rendeltetett, hogy téged az ember egyen meg, úgy minek neked hat végtag? így eltökélvén magát, sima vidrabőrrel borított hótalpat kötött, majd fogta a kardját s a jávorszarvas nyomába eredt. Űzte azt a hegy déli végétől az északi végéig, s ott utol is érte. Kardjával egyet suhintva levágta a jávorszarvas két hátúlsó lábát. Azok leestek a jávorszarvas mellé. Négy függőlegesen elhelyezkedő csillag képében a Jávorszarvastól valamelyest alább ott tükröződnek az égen. Ez okból van a jávorszarvasnak kidomborodó hátulja, mivelhogy a hátulsó lábait levágták. Ez időtől fogva a jávorszarvas elérhető lett, s az emberek elkezdtek rá vadászni. Csakhogy szent maradt mégis. Ha jávorszarvashúst főzöl, a vizet háromszorra kell hozzáönteni a zubogó kondérba. Moszhum e jótette miatt odafenn tükröződik. Futott a jávorszarvas után, hótalpcsapása az égen látható, úgy nevezik: Moszhum hótalpcsapása. Futott sebesen a jávorszarvas nyomában, eközben mindkét felől hócsomók potyogtak, hódarabok hullottak, ezért hótalpcsapása mindkét oldalán sok a csillag: ez a Moszhum hótalpcsapása - más szóval: a Tejút. Az általa elejtett jávorszarvas úgyszintén a mennybolton tükröződik, úgy is nevezik a manysik: Jávorszarvas. Ez a Nagy Medve csillagképe. 30
