Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 5. szám - Turczi István: Aquamanile (versciklus)

Turczi István

Aquamanile

i

Hervay Gizella

nézem az arcát pókhálóval szőtt anya-szemét s ahogy nézem nagy eső támad áfák térdig vízben vándorútra mennek balladaképpen

estére már együtt félnek jön a fagy bokától a gerincig s ők párban gőztakaró alatt megpihennek a bizalom pusztatemplomában

micsoda csapda hogy valóságos a kő a fény a csontkoponyatemető lemossák a megrendezett mosolyok maszkját és az idő újraélhető

a reménynek hány színe van! kobalt égbolton virágzik kiutat keres felissza mind a maradék éjszakát: szeretni csak bonyolultan érdemes

nézem az arcát összefutni kész vonalak mélyén oldozza áldja elf oszló szavait a kigondolt tett hűvös csillag-geometriája

28