Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Füzi László: A szemtanú (Emlékezés Ryszard Kapuścińskira)
- este van,- hogyan gyúlnak ki a tüzek, a fények az ablakokban, az utcai lámpák, a neonok, hogyan kezd világítani a szentjánosbogár potrohú, a boa szeme,- hogyan lángol a szavanna, hogyan lángol a falu, a város légitámadás után,- hogyan nyílnak meg a poklok kapui Csernobilban,- hogyan ülünk le vacsorázni, hogyan nézzük a tévét,- hogyan akar (nem akar) aludni a kisgyermek (csöppség, poronty, csemete),- de többnyire általános, lassú elszenderedés,- előtte testek közeledése,- hogyan hallani ezt,- suttogások, hangok, kiáltások, ordítások (nyelvek, tónusok, hangzások, hanglejtések, b-mollok és C-dúrok teljes bábeli zűrzavara),- lassú elmerülés a sötétségbe, az éjszakába,- az álmatlanság gyötrelmeibe, a lidércnyomásokba és rémképekbe vagy a harsány horkolásba, öntudatlanságba, álomba,- hogyan zuhan a föld a nemlétbe, és hogyan tér vissza onnan néhány óra múlva, pirkadatkor." Szép ez a leírás, szép, mint amilyen egy vers tud lenni, ugyanakkor rövid, szentenciázó feljegyzése is született erről: „A helyi idő elmélete. Az idő különféle sebességgel halad, attól függően, hogy milyen kultúra vesz bennünket körül. Az a tény, hogy valamikor különféle időmértékek léteztek, azt bizonyítja, hogy az emberek különbséget tudtak tenni köztük, alkalmazni tudták őket a helyi földrajzi és életkörülményekhez. Aki élt már sivatagi nomádok vagy Amazonas-vidéki indiánok közt, tudja, hogy a mi óránk ott értelmét veszti, fölöslegessé válik. Fölösleges szerkezetté, élettől elszakított absztrakcióvá." A világot érzékelte, a világban pedig az életet, legtöbb esetben a vegetatív életet, és éppen utazásai révén biztosította a maga számára ezt a tapasztalatot. „Az utazás mint inspirációs forrás, mint téma és mint alkotás: Marco Polo, Goethe, Twain és sokan, sokan mások - írta egyik feljegyzésében. - Az utazásra meg kell érni - az utazás több, mint helyváltoztatás, több, mint turisztika (a turisztika fejlődése, miként minden érték tömegessé tétele, tulajdonképpen banalizálta, vulgarizálta az utazás szentségét). Az utazás a világ gyümölcsöző átélése, a világ titkainak és igazságainak elmélyítése, az általa fölvetett kérdésekre adandó felelet keresése. Az így értelmezett utazás- reflexió, filozofálás." íróként ezekből a tapasztalatokból nyitott a maga számára tereket - ahogyan más utazásokból, kényszerűségből Márai Sándor a maga naplóiban, naplófolyamában. Könyvei, legyen szó a Lapidárium köteteiről vagy a szó szoros értelmében vett riportkönyvekről, az így értelmezett utazás feljegyzéseit, naplójegyzeteit, fragmentumait tartalmazzák. S ha így szemléljük Kapuscinski írásait, akkor észre kell vennünk, hogy Márai Naplója és az ő Lapidáriuma - kőtárirodalma, ahogy Kiss Gy. Csaba mondta - között mély rokonság van. Ugyanaz a személyes szabad beszéd, a személyes tapasztalat példává emelése mutatkozik meg mindkét aforisztikus feljegyzéssorozatban. Márai a minőségi életérzést kereste, Kapuscinski a huszadik század jellemzőit, példák ezer és ezer során át- s mindkét feljegyzéssorozat mögött ott húzódik a huszadik század, az, hogy mekkora teret adott ez a század az embernek. Ha mást nem, csak a két személyes napló szerkezetét nézzük, akkor is a vállalkozások rokonsága mutatkozik meg. 22
