Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: A Mások (Bécsi előadások I–III.)
som alakulása szempontjából. Amikor azonban Afrikába kerültem, rögtön tudatosította ezt bennem az ottani fekete lakosok látványa. Ennek révén fedeztem fel saját bőrszínemet, amely magamnak egyébként soha eszembe sem jutott volna. Azok a másfajta emberek új színben láttatják velem saját történelmemet. Amikor a náci koncentrációs táborokról vagy a szovjet lágerekről hallanak, csodálkoznak, hogy a fehér ember ilyen kegyetlen a másik fehér emberrel szemben. Miért gyűlölik annyira egymást a fehér emberek, hogy milliószámra gyilkolják egymást? - kérdezik. A feketék szemében a XX. században a fehér faj öngyilkosságot hajtott végre. Ez bátorította fel őket arra, hogy harcba szálljanak a gyarmatosítókkal. Számos nehézség, kérdőjel, sőt rejtély található még a Másokkal történő találkozásunk útján. Globalizálódó bolygónkon azonban elkerülhetetlen ez a találkozás, ez az együttélés. Sokkultúrájú, multikulturális világban élünk ugyanis. Nem mintha manapság több kultúra létezne, mint régen (valójában csökken a számuk). Hérodotosz már két és fél ezer évvel ezelőtt százával emleget könyvében törzseket, hiedelmeket, nyelveket, amelyekkel ő maga találkozott, vagy hallott róluk. S mindezt természetes módon emlegeti, mint ősidők óta létező állapotot. Később, a következő évszázadokban, más utazók és kereskedők tucatjait kápráztatja el az útjuk során megismert népek és kultúrák mindig gazdag panorámája. Napjainkban az jelenti az újdonságot, hogy sokkal inkább tudatában vagyunk ezen kultúrák jelenlétének, súlyának, sokaságának s annak, hogy joguk van a létezéshez, az önálló identitáshoz. S mindez egybeesett a közlekedésben és a távközlésben zajló nagy forradalommal, amely lehetővé tette e kultúrák sokoldalú találkozását, sokszólamú és többirányú párbeszédét, bizonyos helyzetekben pedig - a vitát és a konfliktust. S történik mindez egy minden korábbinál demok- ratizálódottabb világban, ami lehetővé teszi, hogy azok a Mások is hallassák hangjukat, még ha azt a hangot nem is akarja mindenki meghallani. A világ multikulturalitásának tudomásulvétele természetesen előrelépést jelent, mert kedvező légkört teremt ahhoz, hogy a tegnap még elnyomott és megalázott kultúrák is szóhoz jussanak, ám olyan előrelépés ez, amely kétféle veszélyt is rejt magában:- először is - a frissen felszabadult kultúrák hatalmas energiáját és becsvágyát a nacionalizmus és a rasszizmus felhasználhatja a Mások ellen indítandó háborúhoz;- másodszor - a saját kultúra fejlesztésének jelszavát fel lehet használni az etnocentrizmus, a xenofóbia, a Másokkal szemben táplált ellenségesség szítására. A kultúrák önálló fejlődésének elméletében, a sérthetetlen egyediséghez való joguk elismerésében - márpedig így értelmezik a multikulturalitás alapelvét - ott rejtőzhet az elszigetelés szándéka, a csere szükségességének és hasznosságának tagadása, a Másmilyenekkel szemben táplált arrogancia és iszony. Ahhoz, hogy részt vegyünk a multikulturális világban, erős és érett identitástudat szükségeltetik. De hogyan lehet ezt megállapítani és megerősíteni? Európában jelképekkel tesszük, úgy, hogy azonosulunk például a nemzeti lobogóval és himnusszal. Az afrikai hagyományban, amelyben az önazonosságot a klánhoz, a törzshöz kapcsoló vérségi kötelékek alapján határozták meg, ha két afrikai útközben találkozott, előbb hosszasan faggatták egymást, hogy kiderül16
