Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: A Mások (Bécsi előadások I–III.)
Ryszard Kapuscinski A Mások Bécsi előadások I—III. I. A Mások, a Másmilyenek („Stranger, Other") fogalmat sokféleképpen lehet érteni, különféle jelentésekben, kontextusokban lehet használni, például a nemek, nemzedékek, nemzetiségek, vallások stb. megkülönböztetésére. Én magam főleg azért használom ezt a meghatározást, hogy megkülönböztessem az európaiakat, a Nyugat gyermekeit, a fehéreket azoktól, akiket Másoknak nevezek - vagyis a nem európaiaktól, nem fehérektől annak tudatában, hogy ez utóbbiak számára az előbbiek ugyanúgy Mások. A műfaj, amelyet művelni igyekszem, a hosszú éveken át tartó utazásaim során szerzett tapasztalatokra támaszkodó irodalmi riport. Minden riportnak több szerzője van, és csak a bevett szokás teszi, hogy a szöveget egy névvel jegyezzük. A valóságban talán ez a leginkább közösségi, kollektív módon alkotott irodalmi műfaj, minthogy létrejöttében emberek tucatjai - a világ útjain megszólított beszélgetőtársak - vesznek részt, akik elmesélik nekünk életük történetét vagy közösségük életét, mesélnek olyan eseményekről, amelyekben részt vettek, vagy amelyekről másoktól hallottak. Ezek az idegen, közelebbről nem ismert emberek nem csupán a világra vonatkozó tudásunk leggazdagabb forrását jelentik, de a munkánkban is sokféle segítséget nyújtanak - összehoznak másokkal, szállást nyújtanak, vagy egyenesen megmentik az életünket. Minden ember, akivel a világ útjain találkozunk, mintegy két lényből tevődik össze, s e két összetevőt gyakran nehéz egymástól elválasztani, amivel egyébként nem mindig vagyunk tisztában. Az egyik lény az az ember, aki olyan, mint mindannyian vagyunk; megvannak a maga örömei és bánatai, jó és rossz napjai, örül a sikereinek, nem szeret éhezni, nem szeret fázni, a fájdalmat szenvedésként és szerencsétlenségként, az elért eredményt beteljesülésként éli át. A másik lény, amely rárakódik az előbbire és összefonódik azzal, a faji jegyeket, az adott kultúrát, hiedelmeket és szokásokat hordozó ember. A két lény közül egyik sem lép fel tiszta, elszigetelt formában, állandó együttélés, kölcsönhatás jellemzi őket. (Elhangzottak 2004. december 1-3-án a bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen rendezésében.) 3
