Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 4. szám - Lackfi János: Nyitva (Krusovszky Dénes: Az összes nevem című kötetéről)

köthetők. Ilyen a hajó, a csónak, a víz, a folyó, a hal valóságrétege (Pilinszky csillaghálóban vergődő halai nála már reklámszatyorban ful­dokolnak - Hűs vizek). De ilyen az ösvény, az út, a láb, a cipő asszociációs köre is. Ámde jöjjenek most kicsit az operatőri technikák. Krusovszky előszeretettel operál a mese, az álom eszközei­vel, hoz be csodás elemeket, filmtrükköket. „Ha elalszom, esni kezd / a hó, ha felébredek, / elolvad" (Amíg ideér). Éppolyan „misztikus" jellegű snitt ez, mint mikor Szakács Eszter egyik versében a beszélő leteszi a telefont, mert fel kell ébrednie. Vagy épp „a madár-ejtette / magból boldogtalan fiú nőtt, / legszebb fáimat ő vágta / ki, s tutajával most szíved / felé evez" (Foszlik az álmok szövete). Nagyítás-kicsinyítés, gyorsított képsorok, akárha egy magyar népmese rajzfilmjét látnánk. Amúgy is, mintha az egész világot valami nagy közös ritmus, áramlás járná át, ringatná: „lüktet az egész szoba, kint a / kert, a teljes álmatlan város, és távolabb is, / lüktet minden, magányosan lüktet, / mint sziámi ikrekben a közös szív" (Lefekvés előtt). Ilyenformán Krusovszky verse nem holmi költői eszközökkel manipulált valóság, hanem „mindössze" a világ versének lekottázása. Csoda-e ezek után, ha „a kezdő sort soha nem én / írom, aztán a többire/ is csak engedélyt adok." (Alkonyodik.) Van itt egy fiú öt kenyérrel és két hallal, jut eszünkbe, amit az apostolok referálnak Jézusnak közvetlenül a csodálatos kenyérszaporítást meg­előzően. Krusovszky „ingén vércsepp, cipőjén sár" (És utoljára). Vagyis egyszerűen jön, de egysze­rűsége sokasítható, maga meg is sokasítja. Mit ígér nekünk? „Ma éjjel megpróbálok ébren maradni" (Ébren maradni). Ébrenlétére, költői virrasztására szükségünk is van, úgy hiszem. És elég, ha min­dig csak „ma" marad ébren mivelünk, hiszen tegnap is ma volt, s reméljük, holnap is az lesz. Örülök neki, hogy Dénes „fél a tökéletestől". „Most minden annyira végleges, / a nedves ruhák a szárítón, / a bevetetlen ágy és a / kihűlt víz a kádban" - írja. (Egy másik reggel). Éppen ezért „végül / nyitva hagy egy / ajtót" (Távozások), melyről jó tudni, hogy nyitva van. Ez a költészet nyitott az olvasó felé, beléptet minket terébe. És nyitott felfelé, engedi az bezuhogni az eget, az „azúrt". Nagy öröm számomra, hogy Krusovszky Dénes költészetére ezúttal én tehetem ki a táblát, jól olvasható betűk­kel: NYITVA. (Széphalom Könyvműhely, 2006) Lackfi János maszre A könyvkritikai rovat megjelenését a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete támogatja. Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Alap nka Nemzeti Kulturális Alap és a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 112

Next

/
Oldalképek
Tartalom