Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Bereznai Zsuzsanna: Jézus dicsértessék! (Bárth János: Jézus dicsér-tessék! A székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyományai)
elvárásnak számított a ház szentképpel való feldíszítése, melyeknek többségét a csíksomlyói búcsúból vitték haza. Nagy becsben tartották a különféle nyomtatott imakönyveket is. Néhány házban kéziratos ima- és énekgyűjtemények is fellelhetők, melyek lapjain a többféle helyről származó szövegeket gyűjtötték össze a családtagok. A Kultusz és közösségi hagyomány fejezetben részletesen olvashatunk a közösségi kultuszhelyekről - melynek középpontjában a templom áll -, majd a hivatalos vallási gyakorlat szervezeti kereteit s a vallásgyakorlás egyházi alkalmait - mise, körmenetek, vecsemye, népmisszió, szentbúcsú - ismerhetjük meg. Az emberi élet fordulóinak vallási vonatkozásai között a szerző végigvezeti az olvasót a születéstől a halálig. E fejezeten belül olvashatunk a „régi" varsági lakodalmakról is, melyen az 1950 körüli lakodalmi népszokások értendők. A XX. századi varsági lakodalmi szokások változásainak bemutatására e köteten belül nincs lehetőség, ezt a témakört egy lakodalommonográfiában lehetne a maga sokszínűségében - a profán és vallási mozzanatok funkcionális egységében- feldolgozni. Ugyancsak önálló kötetet lehetne szentelni a varsági népszokásoknak és jeles napoknak is. A katolikus egyházi év rendjében - az adventtői kezdődően - ismerhetjük meg a vallás kitüntetett időszakait egy sajátos rendszerbe foglalva: először az állandó időpontú téli ünnepeket és jeles napokat, majd a változó időpontú ünnepeket, végül az állandó időpontú ünnepeket és jeles napokat tavasztól őszig. A varsági vallási népszokások között - sajátságos jellegénél fogva - a vízkereszti házszentelés érdekes történeti mozzanatainak egész sorát ismerhetjük meg a helyi História Domust szorgalmasan vezető plébánosoknak köszönhetően. Ez a liturgikus szokás itt nemcsak vízkereszt napján történt, mivel olyan nagy a határ, hogy a szétszórtan álló tanyák bejárásához a plébánosnak igen sok időre volt szüksége. Ezért már jóval vízkereszt előtt megkezdődött a házszentelés, s arra törekedtek, hogy vízkereszt napjára befejeződjék, hogy a nép azután szabadon élvezhesse a vidám farsangot. A székely népi humor még a vízkeresztkor az ajtóra írt, a napkeleti királyokra - Gáspár, Menyhért, Boldizsár - emlékeztető G M B betűknek is tudott valami sajátosan jókedvű, „góbés" értelmet adni. A kántor által krétával felírt betűk láttán egy férfi ilyenkor gyakorta - de csak halkan - megjegyezte: Gáspár, Menj Borért! A házszentelés azon régi hagyományok egyike, mely Székelyvarságon napjainkban is szokásban van. A Hagyomány és költészet fejezet vallásos énekek, imák és köszöntők gazdag tárháza, melyeket Bárth János 1994-2001 között maga gyűjtött Székelyvarságon. A szerző természetesen a különböző vallási alkalmakkor - búcsújárás, virrasztó, rózsafüzér-társulati ülés, Szent János-nap- előadott énekek kottáját is közli. Különleges szerencse egy kutatóra nézve, ha a vizsgált településének történeti-néprajzi változásait a népi emlékezet segítségével is életre tudja kelteni. Az 1990-es évek elejének idős adatközlői saját élményeik, emlékeik segítségével még a XX. század elejére is vissza tudják vezetni a gyűjtőt. Nem is beszélve arról, hogy az emberek a szüleik, nagyszüleik egykori elbeszéléseit is megőrizték. Ez azonban már inkább csak a ritka kivételes esetekhez sorolható, a mai néprajzi gyűjtőnek általában meg kell elégednie azzal, ha egy-egy jelenséget a XX. század közepi állapotában rögzíteni tud. Mivel a szerző információi többségét a XX. század utolsó évtizedében szerezte, már múlt időt használ könyvében. Az viszont szerencsés dolog, hogy az utóbbi tizenhat esztendő szokásainak állandóságát és változásait maga a gyűjtő, Bárth János is átélhette, megtapasztalhatta. Ez az oka annak, hogy a szerző nemcsak magát az ismeretanyagot adja át az olvasónak, hanem az ünnepek hangulatát, a mindennapi vallásgyakorlás legbensőbb mozzanatait, a vallását gyakorló ember lelkiségét is képes megörökíteni. Ezért ajánljuk jó szívvel ezt a könyvet a szakembereken kívül mindazoknak, akik a katolikus magyar néphagyomány sokszínűségét egy székelyföldi közösség példáján kívánják megismerni. Elfogultság nélkül állíthatom: ez a könyv több, mint egy szaktudományos munka - ez a mű a napjainkban is élő, hagyományos katolikus népélet színes rajza, maga a varsági élet, melynek a vallás ad sajátos rendet, keretet, s az életre vonatkozó útmutatást. (Kecskemét, 2006) 101
