Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 4. szám - Kántor Lajos: Az Idő Vaskalapja – Negyed évszázad (1964–1988) Sükösd Mihállyal (És egy kevés abból, ami előtte volt, majd utána következett)

Bp. 68. XI. 18.

Kántor Lajos

Kolozsvár

Kedves Lajos,

hosszadalmas, ámde kielégítő utazás nyomán tegnapelőtt délben szerencsésen megérkeztem a bukaresti havasesőből a budapesti esőbe. Elintézve a legsürgősebbeket, máris írógépet ragadok, hogy megköszönjem Erzsiké és a Te kedvességedet: tündökletes házigazdák voltatok, s hogy sokféle benyomásaimnak olyan gazdag tárházával térhettem meg, mint amilyennel megtértem, elsősorban Nektek köszönhetem. Summa summárum: aranyosak voltatok, nehéz lesz viszonoznom.

Itthon fogadott új könyvem első példánya: már kikészítettem a számotokra menőt, amit a Sántakötettel együtt fog eljuttatni az első utazó. Holnap hívom fel Kemény G. Gábort a Széchényi-könyv- tárban. Remélem, idejében fog érkezni még minden, használhasd az előszóhoz.

Remélem, azóta békében befejeződött a nagy-kongresszus, s a váradi intermezzo után majd békén bevonulhatsz a műhelybe, adósságaidat törleszteni. Újfent figyelmedbe ajánlom monográfiatárgyad, Móricz emlékezetes jelmondatát a Kelet Népe homlokáról: „Hagyd az irodalompolitikát, építkezz!"

Amelyhez minden jót kíván, mindkettőtöket ölelve

Mihály

Ui. A dolgozószobádban hagyott sévresi, azaz köröndi porcellán készletet küldjétek el majd valakivel - ha ugyan vállal valaki ilyen törékeny jószágot. Addig pedig, ha rátekintesz íróasztalod mögül, jussak róla eszedbe.

Utazás előtt, utazás után: két leveledre most egyszerre reflektálok. A Mikest, Veress Dani barátunk helyi ünneplését együtt néztük végig Sepsiszentgyörgyön (ugye, nem torlódnak össze emlékeim?). Egyikünk se volt elragadtatva, de az igazi szenvedést a színházünnepen, az évfordulón szűnni nem akaró hivatalos beszédek, köszöntők jelentették. Kolozsvárt és föltételezem, Bukarestben sem voltál kitéve hasonló fáradalmaknak.

Kemény G. Gábor, a történész-irodalomtörténész könyvtáros terjedelmesebb passzust érdemelne; negyed évszázada nincs az élők között, ám úgy elfelejtették (elfelejtettük?), mintha a XIX. század tartozéka volna. Segítőkészségét a Széchényiben sokszor megtapasztaltam. Talán kassai származása is szerepet játszott abban, hogy a nemzetiségi kérdés vizsgálatát, a szomszédos népek kibékítését-kibékülését életprogramnak válassza. Ebben a munkájában, reményében menthetetlen utópista volt.

Mihály, a Móricz Zsigmond idézésében csaltál, a Kelet Népe - nagyon jól tudod- csak a politikától akart távolítani, miközben persze politizált, építkezve politizált. Irodalompolitikája nagyon is volt neki. Sajnos vagy nem sajnos, ezt az intelmedet nem fogadtam meg. Es bevallom, ezt azóta sem sajnálom. (Néha kitüntetnek érte.) Hát persze- legalábbis ebben a hitben ringatom magam - nem úgy és nem olyan kizárólagosan vetettem bele magam az irodalompolitizálásba, mint a korábban emlegetett Hajdú Győző. (A politikát viszont idejében abbahagytam - noha 1990 után rendkívüli volt a csábítás, a felkínált alkalom.)

72