Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 4. szám - Kántor Lajos: Az Idő Vaskalapja – Negyed évszázad (1964–1988) Sükösd Mihállyal (És egy kevés abból, ami előtte volt, majd utána következett)

Az első a számomra kínosabb és szégyenteljesebb. Hidd el, nem lehetsz olyan indulatos, hogy ne értenélek. De lehetőségeim - s bátran mondhatom: lehetőségeink - igen korlátozottak, az erdélyi irodalom bármiféle támogatását illetőn. Ennek objektív-szubjektív okait még további hosszú beszélgetések feladata lesz megvilágítani. Két adalék, mégis, villanásként. 1. Némelyek itt Kelemen tevékenységét is nagy sikerként könyvelik el, önmegnyugtatás gyanánt. 2. A Valóságot illetően: nem szabad sem a Korunkat, sem a Hidat, sem más magyar nyelvű lapot szemléznünk. Mert - így az ápolt indoklás - ezen lapok honunkban hozzáférhetők, olvashatók bárhol, bárki által, propagálásuk tehát fölösleges. A formális logika hézagtalan. - Harmadik utalás: nagyon rosszat tesz az egyetemes ügynek, hogy nem jöhet felőletek felénk ottani író - tisztelet a kivételnek -, aki a harmadik mondatban már ne mocskolná valamelyik ottani kollégáját, folyóirattársát stb. Gondolom, sejted rólam, hogy erdélyi ügyekben viszonylagosan és viszonylag objektiven tájékozott vagyok. De én is csak kapkodom olykor a fejem a sokirányú - és gyakran másod- harmadkézből-szájból érkező - információk hallatán. Ez nagyon komoly károkat okoz itt. Ismétlem: legközelebbi személyes találkozónkon ezt a témát megint átbeszéljük.

Analógiád. Ez hálásabb, mert hasznosabb terep és téma. Természetesen mindenben segítelek, amiben tudlak. (Ez nem valami sok.) Kapásból, kérdéseidre, illetve kérdéseid ürügyén ezeket mondanám:

1. Fiatalok (illetve a magam korosztálya). Sánta, Kamondy-Tóth, Moldova, Csurka, Galgóczi, Fejes, Hernádi, Szabó István feltétlenül kell, hogy szerepeljen. Gáli István is. Gerelyes, Szakonyi, Galambos. Másokon már gondolkoznék. Kertészen, Fülöp Jánoson például (itt, úgy sejtem, eltér a véleményünk). Kéne tudnom, mennyi terjedelmed van, s mekkora az idősebbek névsora. Feltétlenül ajánlanám viszont, hogy kronológiai utolsóként kb. a 35-ben született Gerelyest válaszd. Akik utána- utánuk - jöttek, még igen ellenőrizhetetlen raj. A tehetségesek (Simonffy, Lengyel Péter, Nádas Péter stb.) is alig egy-egy kötettel jelentkeztek, indulásuk furcsán elnyúló; még nem antológiába valók. Mindenfajta szorongás nélkül mellőzhetők - egyelőre.

2. Az öregeknél zavarban vagyok, mert nem tudom, hol, kivel kívánsz nyitni. Csak élőkkel? 1919 utániakkal? Kérdéseidre ezért kapásból kell válaszolnom. Tehát: Kodolányi feltétlenül szerepeltetendő, ha „reprezentatív" XX. századi antológia a cél. Legyen róla bárkinek bármi a véleménye (az enyém például nem nagyon jó), mint novellista alapvetőt tett, illetve írt. Gyűjteményes kötetéből, a Fellázadt gépek két kötetéből én valamelyik korai, kemény-naturalista elbeszélését ajánlanám. - Füst Milán és Kassák kérdéses novellái futó utánnézésre kb. a negyvenes évek derekán születhettek.- Grandpierre-től könnyű érdemes antológia-darabot találni; akár a Tisztesség keresztje c. korábbi, akár az Arcok napfényben c., két hónapja megjelent gyűjteményes kötetben. - Szabó Magda novellistaként nem igazán jelentős, de efféle gyűjteményből alig hiányozhatik; az Alvók futása bármely nemesebb darabja megteszi. - Darvas - nehéz dió. Tudomásom szerint nem írt novellát jó harminc éve. Talán regényrészlet? — Mesterházi sem jó novellista, de őt sem illik mellőzni; Szép szárnyas ajtó c. tíz éve megjelent kötetéhez utasítanálak. - Tersánszky - még nehezebb probléma; újabb írásai igencsak rozogák; a rövid novella különben sem erénye; nem lehetne korábbi írást hozni; A vándor c. kötet akár legelső írását ajánlanám például. Ottlikot nem szabad kihagyni. Igen jelentős író, Apagyi c. novellája a Hajnali háztetők c. kötetből mintadarab. - Csurkától: én Az uszálykormányosra szavaznék, a Százötös mellék című kötetből, de a címadó novella is nagyon jó. Hernáditól: Algíri etika c. írása, legújabb, Száraz barokk c. kötetéből; de a Deszkakolostor számos novellája is megfelelő, bár meghaladott a szerző által. Galambos: valamelyik erős, modernnaturalista káder-történetét javallanám; nem nehéz választani. Szakonyi: terjedelmi okoknál nemigen látszik alkalmasabb írása a sokszor lenyúzott A fogolynál. Fekete Gyulát habozás nélkül kihagynám: erősen közepes tagja a szerencsétlen „középnemzedéknek", semmit sem tett hozzá a fetisizált „móriczi hagyományhoz", csak rontotta, mert korszerűtlenítette. Ha hallgatsz rám: ugyanígy mellőzöl seregnyi más hasontípusú írót. Molnár Zoltánt, Molnár Gézát, Tímár Mátét.

68