Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 4. szám - Sándor Iván: Paulóval a görög tengerparton (3.)

Felidéző emlékezet; egykori osztálytársam, Krémer László Jeruzsálemből küldött leveléből: „...könyvedben a volt osztálytársak között mindenki a saját történetét látja..."

Az emlékezethiány eltörlése; Carl Lutznak, az 1944-ben tízezrek életét megmentő svájci alkonzulnak a Szálasi-korszakot Budapesten átélő, 1946-tól, nyolcéves kora óta Lutz nevelt lányaként Svájcban lakó Agnes Hirschi leveléből:

„Sok mindent, amit átéltem, a regényedből értettem meg. Hiszen akkor csak hatéves voltam. A mai, Locamó-i fejezetből, magamból értettem meg olyanokat, amikre soha nem gondoltam."

A továbbélő hamis tudat; G. E. 1944-ben tizennégy éves kőszegi katonaiskolásként a Vannay-terrorcsapat futára, harcosa. Hatvan éve Nyugaton él, a Követésben fikcionáltan, a Daniellában név szerint is megjelenik: „Meg vagyok hatva (írja): ilyen sokat jelentek a számodra? Mint lidércnyomás ülök éjjelente a hasadon, mint gnóm Fuseli rémképén? Na te szegényke!... Ne félj, jó humorú, szelíd hadastyán lettem, nem hajítok lánggránátot az ablakodra... harcolgattunk a főváros védelmében..."

2006, Nemesgulács. Nyár.

Már délelőtt tíz órakor huszonöt fok meleg van.

Az öreg ház hatvancentis vert fala is csak némileg hűsít.

Tolonban vagyok, (regény)mondataim vezetnek az Argolíszi-öbölbe, a tengerpartra. Jegyzetek előkotorászása. A második kávé. Telefonok. A néhány perces munkaszünetekben hívom mindig a budapesti üzenetrögzítőmet.

A tengerparton hagyom Paulót. Egyik kezemmel a kagylót, másikkal a kávéscsészét tartom. Nem ülök le.

Leülök.

Leteszem a kávéscsészét.

A rögzítőn ismeretlen női hang. Egyetlen mondat: ha ez az író telefonja, kérem hívja vissza (hétjegyű budapesti szám)...

Szünet. Hallom az üzenő mély lélegzetvételét.

Egyetlen szó még: Sonja.

Lehallgatom még egyszer. A mély lélegzetvételt is a név előtt. Felírom a telefonszámot.

Lehallgatom még egyszer.

Sonját több mint hatvan éve nem láttam. Nem tudok róla.

így hozta a sorsunk.

Sonja a Követés Verája. Minden, ami a regényben 1944-ben Verával történik, habár regényalakként történik meg vele, valójában is megtörtént. Amiként velem is. Amiként tehát együtt, kettőnkkel.

Sonja annyira Sonja volt, hogy a folyóiratokban publikált első fejezetekben is Sonjaként szerepelt a szövegben.

De: Vera lett.

Bogdán László, aki „menetközben" a részpublikációkat olvasva szép esszét írt (a Forrásban) a készülő regényről, meg is említette zavaró momentumként, hogy a lányalak hol Sonja, hol Vera.

23