Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Sándor Iván: Paulóval a görög tengerparton (3.)
Sándor Iván Paulóval a görög tengerparton (3.)* Minden elképzelésemet feldúlva megjelenik a történetben egy idős férfi, akinek a (regény)létéről sejtésem sem volt. Idevág néhány mondat Máraitól: „Az öregember nem érez sürgető szükséget megnézni csuklóján a karkötőórát. Nem kíváncsi megtudni, hogy fél három múlt öt perccel vagy hét óra lesz tíz perc múlva. Van a reggel, a nappal és az éjszaka. A többi közömbös. A vénség, mint a black hole, a gravitáció erejével magába húzza az időt." Volnának kételyeim, de rálapozok egy másik Márai-mondatsorra: „20. század. A gyalázat, dögvész infemója és orgiája. És közben - és minden felett - valami csodálatos, tündöklő, emberfeletti." Mégiscsak nála is van, amikor az Idő „gravitációereje húzza magába, mint black hole", mint évszázad-tapasztalat a vénség közönyét. Ennek a tudásával lépett be a regénybe a Professzor, szakmáját tekintve az antik világ filológusa. A regényírás mesterségéhez az is hozzátartozik, hogy megérzed az üres helyeket, amelyeknek a „kitöltése" nélkül ingatag lehet az egész; hiteltelenné válik még az is, amit addig igaz helyzetnek (lelkiállapotnak, megszólalásnak-elhallgatásnak, illetve a mindezt kifejező nyelvnek) érezték Az üres hely „kitöltésének" vágya hasonló a szerelmi vágyhoz. Ugyanúgy „önmaga" maradhat csak, tárgyának megtalálása nélkül. A Professzor alakot kapott, árnya rávetült az üres helyre, kapcsolatba került mindazokkal, akiknek a sorsa (tágabban a regény sorsa) mindeddig csak hézagos lehetett. Már megírtam (ideiglenes címmel) az Argolíszi-öböl első fejezeteit. Már nekivágott a regény három főszereplője (a Beszélő, Erika és Pauló, aki különben Pál), a három barát a regényutazásnak. Már a virtuális olvasó számára sem lehetett titok, hogy Pauló filmrendező, aki antik témájú forgatókönyvön dolgozik. Már tudtam, hogy képekben érzékeli a maga korát, az ezredforduló világát, nincsenek fogalomalkotó ambíciói, nem kenyere a bölcseleti összegezés. Számára (a regény számára is) itt van ama üres hely. Ugyanis ahhoz, hogy az őt sorsszerűén foglalkoztató probléma - az évezredes antik értékvilág működésképtelensége az ezredfordulón - képekben megközelíthető legyen, meg kell jelenni a kérdéskör gondolkozástörténeti horizontjának, ami természetesen kívül van az ő alkatán-kompetenciáin. * Az Argolíszi-öböl című regény munkanaplójából. 19
