Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 4. szám - Gál Sándor: A jövőtlenség éjszakája; időm ha volna (versek)
Gál Sándor a jövőtlenség éjszakája „az ember csak egy végtelenség a földön" (Carlyle) (két részlet) a rend kristály szerkezete a bennünk-való idő egésze volt s lett valamivé ami nem múlt és nem jelen hanem a kettő törmeléke akárha bombatölcsér kiveresedett különös sebe az egykori otthon romladozó tűzfalának szomorúságában emlékszel-e még a zuhanóbombázók vijjogására a kihasadt egek alatt amikor a remegés a fákba költözött s megreszkettek a lombkoronák amikor az ebek behúzott farokkal nyüszítve bújtak vak üregekbe a becsapódás pillanatában döreje fületekben él-e a feltörő kék-vörös láng-tölcsérek perzselő virágait emlékezetetek őrzi-e még és a tetőcserepek repülését a gerendák lécek jajgatását a tűzben s a szomjúságot amikor a megrepedt dobhártya mögül előszivárgott a vér s az orr likából is megcsordult pirosán mintha nem is az én időm emléke alakulna jelenné újra s újra megtapintható érzékelhető mostani valóvá amelyben 16
