Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 3. szám - Buda Ferenc: Végbúcsú Nagy Gáspártól
Buda Ferenc Végbúcsú Nagy Gáspártól Szólnom s talán kiáltanom kellene utánad, Gáspár, Nagy Gazsi, ám a szó félúton elakad, s csak ülök napok óta hallgatagon a hiány vákuumharangja alatt. Sokan, túl sokan távoztatok időnap előtt egy kurta esztendő során ebből a zűrzavaros világból. Egy éve - épp Újesztendő napján - Körmendi Lajos barátunk, tavasszal Bella Pista, legutóbb pedig ti ketten adtátok szinte egymás kezébe a kapukilincset Lázár Ervinnel. Nehéz most másokat s magunkat is vigasztaló szavakra találni, hisz a mi gyarló emberi felfogásunk szerint élnetek kellett volna még, élnetek sokáig mindnyájatoknak. Az, Aki életünk s halálunk felett rendelkezik, bizonyára tudja, miért kellett mindennek így történnie. Szomorúan, mégis kifényesedett szívvel tekintünk utánad: a példázatbeli jó és hű szolgaként te jól forgattad s szépen gyarapítottad a rád bízott talentumokat, nem kell hát röstellkedned a számadáskor, megállván a Legfőbb Gazda színe előtt. Ragyogó tehetségeden felül én szelíd bátorságodat becsültem legtöbbre, azt a belülről fakadó, mélyről táplálkozó emberi-erkölcsi tartást, amely a kezébe adott kardot oktalanul soha nem suhogtatja, ám ha kell, az elembertelenült Hatalom elevenjébe talál egy ártatlan infinitivus-toldalékkal is. Te katolikus voltál, jómagam protestáns voltam és vagyok. Ez a különbségtétel azonban máris fölöslegessé válik, mihelyt a szavak eredeti jelentését vesszük alapul: igazi költő, felelős írástudó a rész szerint való tudás birtokában is egyetemességre törekszik, mindenkor tiltakozván az igazságtalanság, a hamisság, az embertelenség ellen. Sokan szerettek, sokan szerettünk téged - ez a szeretet kísérjen el az Ismeretlenbe vezető utadon. Könyveidet, utolsó kézfogásodat, fiatal arcodat őrzöm. Isten veled. 2007 januárjában Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Alap nka Nemzeti Kulturális Alap 112 és a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja.
