Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 3. szám - Varga Mihály: Könyv Bács-Kiskun művelődéstörténetéről (Gila János: Közszínterek, krónikák)
Gila János a könyvében mindvégig szakszerű, tárgyilagos és hiteles képet fest az egész megyére kiterjedő népművelési - majd később közművelődési - hálózat szerteágazóan sokirányú munkájáról és szemléletes módon számol be a kísérletekről, a népművelési hivatástudattól átfűtött lelkes munkásairól, akik meglehetősen alacsony honoráriumért, sőt olykor anélkül, minden fizetség nélkül, önzetlenül szorgoskodtak egy szerintük szép ügyért. Ezzel kapcsolatban el kell mondani, hogy a szerző nem titkolt szeretettel és lelkesedéssel ír - személy szerint is megnevezve őket - az áldozatos munkát végző népművelési szakemberekről. Ezúttal csupán néhányuk felemlítésére van lehetőségünk, olyanokéra, akiknek a neve az egész megyében, sőt a megyehatárokon túl is ismert lett. Ilyen volt például Kiss Pál Kaskantyún, Angeli Mátyás Császártöltésen, Dulity Tibor Bácsalmáson, Horváth János Tázláron, Farkas P. József Dunavecsén és Kiskőrösön, Nagy Györgyné, Font Sarolta és Bense József Kecskeméten, Bánáti Tibor Baján, Alföldi Albert Hajóson stb. Nagyon érdekesek a kötetnek azok a részei, amelyben a szerző alaposan leírja azt a rendkívül sok munkával járó folyamatot, amelyen át a már említett népművelésből magasabb szintű közművelődés vált. És ezzel összefüggésben azt a nagy és előremutató átalakulást, amely az „egytermes" házaktól a szép, tetszetős, tágas és remekül felszerelt nevelési és művelődési központig, a népművelési tanácsadó intézményéig és a megyei-járási szakfelügyeleti rendszerig terjedt, kiteljesedett. Ami által a hálózat tekintélyessé vált, igazi rangra emelkedett. E kényszerűen szűkszavú ismertetés végéhez érve röviden igyekszünk felsorolni Gila János könyvének legjellemzőbb vonásait, mondanivalóit az alábbiakban: 1. Röviden felvázolja a tárgyalt időszak művelődéstörténeti előzményeit. 2. Elfogulatlan, tárgyilagos képet igyekszik festeni a dogmatikus időszak ellentmondásos viszonyairól, a művelődési otthon mozgalom kialakulásáról, kezdeti időszakáról. 3. Az 1956-os forradalom politikai elemzését, értékelését mellőzve kitér annak a művelődés alakulásával kapcsolatos szerepére. 4. A könyv egymásra épülő négy fejezetében kitűnően érzékelteti a lineáris fejlődést, hangsúlyozva a népművelésben dolgozók elhivatottságát, értő és áldozatos munkáját. 5. Elemzi az értékes tartalmi munkához szükséges tárgyi feltételeinek, pénzügyi alapjainak, fedezeteinek szükségességét és milyenségét, valamint a mindenkori személyi állomány, személyi ellátottság helyzetét. 6. Hangsúlyozottan teret kap a műben az ösz- szefogás szükségessége - tanácsok, téeszek, ipari üzemek stb. a várható sikerek érdekében. 7. A sok melléklet, kimutatás, összehasonlító táblázat és korabeli dokumentum, képanyag stb. érthetőbbé és meggyőzőbbé teszi a Bács- Kiskunban úttörő munkát, ugyanúgy, mint a rendkívül gazdag, eligazító jegyzetanyag. Legvégül e rövid dolgozat végén, érdemesnek tartjuk a „szakma" kiválóságának, Vitányi Ivánnak, a kötet előszava írójának egyik gondolatát idézni a témával kapcsolatban: „A magyar közművelődés története fontos része nemzeti történelmünknek. Fontos, mert egy olyan küzdelmet mutat be, amely mindig a társadalom, a nép, a nemzet legszélesebb és legnemesebb értelmében vett érdekekért folyt, sokszor szerény körülmények között." Varga Mihály A könyvkritikai rovat megjelenését a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és maszre Kiadók Reprográfiai Egyesülete támogatja. 109
