Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 3. szám - Molnár Zsuzsa: Nem melléklet vagy függelék (Spiró György: Széljegyzetek)
Nem melléklet vagy függelék Spiró György: Széljegyzetek Több kézenfekvő és vélt indok idézhette elő, hogy a recepciók közül biztosan legitimált, így önkéntelenül is az első helyre kerülő (hiszen ezt veszi kézbe először, erre bukkan majd rá legkönnyebben a könyvtári adatbázisokban kutakodó) Széljegyzetek külön kötettestben kapott helyet. Szépirodalmi műhöz nem szokás már szöveget értelmező utószót írni, amely első néhány bekezdése a műről feltétlen tudni való és illő adathalmazt foglalta össze, olykor a szerző életrajzával. Pedig Dávid Anna válogatása, annak leghangsúlyosabb részét kivéve, megfelel az utószó funkciójának is: tartalmaz egy rövi- debb kritikát, egy rövidített Spiró-esszét, számos térképet, fotót, illusztrációt. Első és feltétlenül tisztelendő érv a független, önálló kiadás mellett a születésnapi gesztus. Talán ebből adódik, hogy a Széljegyzetek inkább a Fogság szerzőjének, Spiró Györgynek a bemutatására ad lehetőséget, még ha nem is ez volt az eredeti törekvés. Egy beszélgetés, egy „mély" interjú mindenképp a legalkalmasabb forma ehhez, melyből készült több is a szerzővel, talán nem ilyen hosszú, értő és alapos, mint az „Aki tudja, ugyanazt tudja" című. Csontos Erika beszélgetése egy nagyszerű gyűjtemény részét képezi, amely érdemessé vált, reméljük, válik arra, hogy kötetformában is kiadják: a ütem irodalmi portál nagyvizit-sorozatának tavaly nyári darabja(i). A nagyvizit-rovat minden sajátosságával megfelel annak a rendeltetésnek (és meg is haladja azt), amiért ezt a vékonyka kötetet kitalálták. Egy stáb elindul, hogy otthonában felkeresse a szerzőt, az olykor két-három részletben közölt párbeszédek jelzik, a vizitre időt szánt mindkét fél, így hitelesen elkészíthetők a kiegészítő illusztrációk a műhelytitkok felfedéséhez: íróasztalfiókban matatás Esterházynál, vadregényes út leírása Nádasnál, fotókópiák kéziratokról, rajzok, firkák - irodalmi csemegék, bibliográfiák, addig megjelent recepcióbázis feltárása. Mindezek ismeretében nem csupán az interjú és a Narancs kritikája tekinthető utánközlésnek, sajnos a kötet ötlete sem eredeti. Tévednek azok is, akik szerint egy ilyen werkkönyv előzmény nélküli. A Kertész-tanulmánykötetek, az Esterházy-kalauz, a Diptychon mind vagy hagyományos formájukban, vagy újszerű szerkesztési megoldással, de már önmagukban is, a szövegek egymásmellettiségéből adódóan értelmező szerepet betöltők voltak. A többműfajú-formájú szöveg egy kötetbe kerülésére, így egyféle antológia, szöveggyűjtemény (a szó nemes értelmében) kialakítására kitűnő példa a Szerb Antal naplójegyzetek címet viselő kiadvány, (szerk.: Tompa-Petrányi, Magvető, 2001), függelékében a következőkkel: a feleség előszava a naplójegyzetekhez - újraközlés, korai novella, majd az ehhez kapcsolódó tanulmány - újraközlés, forrásközlés: levelek, vers, interjúrészlet. Elfogadható, hogy a majd 800 oldalas nagyregény nem tűrt volna meg maga mellett egyéb szöveget, de a kerek évfordulónak szóló tisztelgés nélkül a Széljegyzetek kevésnek tűnne-tűnik. A „széljegyzetek" cím invenciózus, de tartalmatlan, kellett volna találni egységet biztosító szálat a szövegek között, mert így megkérdezhető: miért ez az interjú szerepel, miért nincs másik, több rövidebb tanulmány a kritika mellett. Annál is inkább meg kellett volna oldani a teljességre való törekvés látszatát, mert az internetes fogsag.hu ismét előnyt élvez: a linkek segítségével azonnal elérhetővé válik az összes kritika, riport, olvasói vélemény, és a weboldal egyik napról a másikra frissíthető. A kis füzet csak felmutat formai mintákat, műfaji lehetőségeket arra, hogyan közelítsünk regényhez, ehhez azonban túlzásnak találom az azzal való teljes külső azonosság vállalását. Értelmezhetetlen továbbá, hogy a regényszerző neve ezen a borítón is szerepel, más lenne a helyzet, ha ő válogatta volna az írásokat. Az megfelelő és elégséges horizontot képezett volna, amely tökéletesen összetartaná és egymás mellé vonná akár Csontos, Keresztesi és magának Spirónak is a munkáját. Azonban a kötet az író számára készült, erről a belső borító bejegyzése is tanúskodik, így a zavar megmarad: kinek a széljegyzetei is ezek. A jegyzetkategóriát amúgy is szétfeszítheti az eredetileg három részben megjelent interjú, amely nagyszerűen közvetíti egy kötetlen beszélgetés hangulatát, szándékolt irányítottsá101
