Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2. szám - Szigeti Kovács Viktor: Ariadné fonala, avagy a fordítás elmélete (Márton László: Minerva búvóhelye)
Szigeti Kovács Viktor Ariadné fonala, avagy a fordítás elmélete Márton László: Minerva búvóhelye „ Valamint azonban a jó Fordíttásnak haszna nagy, úgy annak végbe-vitele-is nem kevés fáradságba kerül." Batsányi János Megjelent Márton László legújabb regénye, Minerva búvóhelye címmel. Márton a Testvériség kötetei után ismét történelmi témájú regényt írt, amely ezúttal a 19. századba kalauzolja el az olvasót, és Johann B. (Batsányi János) életét dolgozza fel. Nem csalódik az az olvasó, aki a trilógia után olyan előfeltevésekkel közelít az új regényhez, hogy itt sem csupán egy, a történelmi múltba ágyazott történettel találkozik, hanem annak elbeszélésének módjával is. Amíg azonban a Testvériség kötetei direkten elmélkedtek a regény lapjain a történelemről és a regényről, illetőleg azok kapcsolatáról, addig jelen műben jóval finomabban, a történetbe mintegy belesimulva valósul meg mindez. Ezúttal olvasmányosabb és történetszerűbb könyvet tarthat kezében az olvasó. A hosszú perspektivikus tájleírással kezdődő könyv a 19. századi realista utazóregények hangulatát idézi, miután azonban a narrátor tekintete Linzbe, a történet színhelyére érkezik, a klasszikus elbeszélési módot ironikus ábrázolás váltja fel. Rögtön a 40. oldalon megjelenik a történetet összetartó, ugyanakkor megbontó, egyik legfontosabb központi erő, a fordítás motívuma. Johann B. megpillantja a Betzelin nevű pincérlányt, és azon gondolkodik, hogy a név jelentése lehet „csipisz", „fricska" és „kis picsa". Miután a hölgy élete szerelmére emlékezteti, így a szavak ilyetén játéka meglehetősen ironikus láttatása a főhős életének. Batsányi János 1787-ben adta ki A fordításról címen írt reguláit, melyben a fordítás elméleti szabályait rögzíti. Itt többek között kifejti, hogy azoknál a nemzeteknél, ahol a tudományosság még nincsen megfelelő fokon, a fordítás különösen hasznos. A közönséges regulák között említi, hogy a fordításnak az eredetiségre kell törekednie, ezért a jó fordítónak különleges tehetséggel kell bírnia, hogy a gondolatok és a szóejtések hűen kerüljenek át az eredetiből az új nyelvre. A fordítónak az eredetiből elvennie nem szabad, ha azonban az eredeti szépséget nem tudja hűen átültetni, akkor másik szépséggel kell helyettesítenie. Ha a nyelvi különbségek miatt egy dolgot nem lehet a pontos helyen feltüntetni, akkor azt később kell pótolni stb. Márton ezeket a regulákat ülteti át (fordítja le) a történet központi témájává, a regény jelentését létrehozó motívumháló legfőbb szövedékévé, valamint ezt teszi meg a regényírást vezérlő legfontosabb elméleti struktúrává is, mely szerint a valóság nyelvi megjelenítése már önmagában is fordítás. A történet 1844-ben kezdődik Linzben, egy évvel Batsányi halála előtt, vagyis abban az időszakban, amikor már semmi fontos nem történik a költővel. A Márton- féle regénypoétika annyiban folytatódik a Minerva lapjain is, hogy nem a rész93
