Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2. szám - Fried István: A Madách-kutatás hétköznapi ünnepei (Kerényi Ferenc Madách-köteteiről)
ható; 1) Szövegállapotok; 2) Megállapított szöveg. Az alábbiakat tudjuk Az ember tragédiája szövegtörténetéről: 1) Madách Imre egyetlen példányban (!) írta le a fő művet, amelyet nem másoltatott le. Ez jutott el Arany Jánoshoz, aki - nem azonnal, de - elolvasta, és főleg metrikai, szó- és mondathasználati javításokat javasolt, amelyeket Madách jórészt elfogadott. A Madách- kéziratpéldányon „Madách és Arany János javításai" láthatók. 2) Ez lett alapja az első kiadásnak. 3) De ez lett alapja „a Madách Imre, valamint Szász Károly javaslatait is részben megvalósító, javított edició"-nak, ez a Madách életében megjelent utolsó kiadás (1863), az „utolsó kéz" munkája. Kerényi Ferenc úgy összegez, hogy „négy szövegállapot áll rendelkezésre", hiszen a Madách-kézirat olvasható, a javítások ellenére, így szétválasztható a javítások előtti és utáni szöveg. „E négy szövegállapotból kvázi-fakszimile készíthető, amelyet szövegkritikai jegyzetekkel kísértünk..." - vezet be Kerényi szöveggondozói műhelyébe. Nincs túlbonyolítva a Madách-kérdés; ahhoz, hogy valóban a lehetségességig „hiteles" szöveget kapjunk, mind a négy szövegállapot ismerete szükséges. Ugyanis nem lehet kizárólag a Madách életében végső szövegváltozatra sem hagyatkozni, részint az óhatatlanul bekerült sajtóhibák, részint e sajtóhibákon túlmenően az óhatatlanul előforduló szövegromlás miatt. Ami a nem Madáchtól származó javításokat illeti (Arany és Szász javaslatai), azok annyiban mégis Madáchéi, hogy Madách jórészüket elfogadta, a magáéivá tette, nem merőben tekintélytiszteletből (hiszen akadt, amit nem fogadott el), hanem a maga verselé- si készsége gyarlóságának fölismeréséből. Mármost az fölmerülhet, de a szövegváltozatok végigtanulmányozása után megválaszolható, hogy mindössze stilisztikai, verselési, szó- használati javításokra került-e sor (a virtuóz verselő, a magyar ritmus elméletírója, Arany János javaslataiban, valamint a gyakorlott műfordító, Szász Károly megjegyzéseiben), vagy a javaslattévők „beavatkozása" az eszmeiség szférájába is behatolt-e. Hogy a mű befejező sora kétségkívül Madáchtól származik, és nem az irodalomban kiengesztelődést szorgalmazó Aranytól, a kézirat alapján bizonyítható. Érdekesebb eset Az Úr első megszólalása, melynek forrása a szakirodalomból tudhatóan Ludwig Büchner Kraft und Stoffjának egy helye. Ám ez a négy sor tétette félre Arannyal egy ideig Madách művét, hogy aztán javítási javaslatával kissé kiegyensúlyozza a valóban suta megoldást: Be van fejezve a nagy mű, igen. S úgy össze vág minden, hogy azt hiszem Év-milliókig szépen el forog, Míg egy kerékfogát újítni kell. Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát újítni kell. Idézetünk második (és részben harmadik) soráról mondható el, hogy „Aranyé"; lényegesnek tűnik a beavatkozás, a sajtó alá rendező azonban azonnal gátat szab a kutatói fantáziának, és filológiája „fegyverével" igazítja el az érdeklődőt: de a mechanikus képalkotás előzménye megvan Madáchnál is, a Férfi és nő című dráma IV. felv.-ának Hérakles- monológjában; „...Ó az alkotó? / Miért nem méri meg mennyit bír a gép..." - hozzátéve még annyit: „A részletet Arany persze nem ismerhette". Ez egyébként is azt a feltételezést támasztja alá, hogy a fő mű más Madách-művekből nem csekély mértékben építkezik, nemegyszer az ott kifejtetlenül maradt elgondolás itt a nagyobb koncepció részeként érté84
