Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 2. szám - Fried István: A Madách-kutatás hétköznapi ünnepei (Kerényi Ferenc Madách-köteteiről)
Fried István A Madách-kutatás hétköznapi ünnepei (Kerényi Ferenc Madách-köteteiről) »Küzdj és bízva bízzál,« Ez költőnk szava... (Juhász Gyula: Madách-kardal, 1923) Örök formát ölt itt a múlandó, Muzsika lesz minden fájdalom. Mély magányban, ami maradandó, Föltámad a harmadik napon. (Juhász Gyula: Madách, 1906) Bort, famulus. Bitang az eszme, Fejedre nőnek a gazok, Kik indultak veled repesve Köszönteni az új napot! Vörös vagy zöld; rongy lesz a zászló, Az Igazság bukik vele És arra jó, hogy számadáskor Bunkó legyen törött nyele! (Juhász Gyula: Madách Stregován, 1922) A magyar kiadástörténetben szokatlan, jóllehet a textológia elméletében már több ízben tárgyalt módszer gyakorlatára figyelmeztet Kerényi Ferencnek sokéves Madách-kutatásait megkoronázó-összegző műve, Az ember tragédiája „szinoptikus" kritikai kiadása, amely 2005-ben jelent meg az Argumentum Kiadó gondozásában. Ezt követte a szintén Kerényi Ferenc filológiájának gondosságát dicsérő, szintézisigényű Madách-pályakép, amelynek könyvbe rendezéséért a pozsonyi Kalligram Kiadónak lehetünk hálásak, a kiadás évszáma 2006. S hogy ez a két, elemző munka nem lezárja, hanem ösztönzi, mintegy kiegészítésre, vitára, a legújabb textológiai elgondolások felől történő problémafelvetésre készteti az irodalomtudósokat, arra legyen példa egyfelől S. Varga Pál terjedelmes vita-kritikája a Holmiban, másfelől Garaj Lajos tanulmányrészlete a Fórumban (a Fórum Kisebbségi Kutató Intézet, Somorja, társadalomtudományi Szemléjében; 2005/4. szám), amely a cseh Tragédia-bemutatóknak Rákos Péter által először feltárt története mellett a szlovák Tragédia-bemutatókról és azok kritikájáról is beszámol, igaz, mellőzi a szlovák Madách- elemzések bemutatását, s miként a kritikai kiadás sem, nem szól a Dolezal-Madách problémáról. Két kézikönyvről van szó, amely minden további, Az ember tragédiáját, illetőleg Madách pályáját, drámáit, verseit, értekezéseit illető kutatás megkerülhetetlen műveként értékelődhet; ugyanis az „egykönyvű" szerzőnek elkönyvelt Madáchról nem árt tudnunk, hogy részleteiben nemcsak előkészíti drámáival és verseivel a „főmű"-vet, hanem éppen részleteiben, olykor egyes strófáiban, soraiban, „mondásai"-ban egy szuverén gondolkodó, a késő romantika alapvető kérdésfeltevéseivel vívódó költőt reprezentál az életmű „többi 81
