Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2. szám - Szekér Endre: Márai és Kassa

kell menni, a vörös postakocsival. Mert „idejében kell elmenni egy világból, melyhez nincs már igazi közünk."

„Ajándék a végzettől" című Márai-kötetről kell beszámolnunk, mely 1937 és 1942 közötti írásokat tartalmaz. Székely Ádám gyűjtötte össze és szerkesztette ezt az „elmaradt" Márai-kötetet. A Pesti Hírlapban, az Új Időkben és a Képes Vasárnapban megjelent cikkek gyűjteménye - elkészült már 1991 augusztusában. De ez a kötet politikai okból nem jelent meg. Aztán kb. 13-14 év múlva látott napvilágot az Ajándék a végzettől - (A Felvidék és Erdély visszacsatolása) - a Helikonnál, Szakály Sándor történész bevezető tanulmányával. (A fedőlapon Horthy Miklós kormányzó fehér lovon való bevonulásának képével.) A Pesti Hírlap Kosztolányi halála után, 1936 decemberében - felkérte Márai Sándort, hogy külső munkatársként legyen a lap állandó szerzője. így pl. kiküldött munkatársként a magyar csapatokkal együtt tudósítson a trianoni határsorompók ledőléséről, a korábbi magyar területek felszabadításáról, utukról Kassa felé. Márai így ír: „Kassa, mondják mások, mondom én is; s a térkép, a titkos és csodálatos térkép, melyet ez évtizedekben szívünk, álmunk, eszméletünk legtitkosabb rekeszeiben őriztünk, egyszerre élni kezd, a térkép valóság lesz, előválik az alvilágból, ahol gondterhesen és aggodalmasan figyeljük tájait húsz éven át, a térkép egyszerre világítani kezd." Aztán Rozsnyó „hazatér", Krasznahorka büszke várát érik el, s majd Kassán, szülővárosában írta Márai a november 10-i cikkét. A Dómban órák óta kongtak Rákóczi harangjai. S Kassán talán sohasem énekelték any- nyian, fedetlen fővel - tíz- és tízezer ember - a Himnuszt. „Mindenki testvér, mindenki ismeri a másikat, mindenki öleléssel fogadja a hazatérőket" - jegyzi meg az író. A Dóm Rákóczi-emléklapját virágok borítják. S a kassai utcán tíz- és tízezrek kiáltják lelkesen: Horthy!, Horthy! (1938. november 11.). Horthy Miklós kormányzót természetesen mint felszabadítót éljenzi Kassa népe. Márai Sándor, Kassa szülötte félreérthetetlenül értékeli és örömmel üdvözli ezt az eseményt, szülővárosa, Kassa felszabadulását és újra magyarrá válását. Hasonlóképpen lelkesen ír e „csodálatos" eseményről, a Felvidék egyes részeinek visszakerüléséről, „csapataink" tetteiről, komáromi útjáról Jókainál stb. Ezt az örömöt akkor nem árnyékolhatja be az akkori vagy a későbbi történelmi helyzet, tragikus következmény - az „ajándék a végzettől" szemlélete. (De zárójelben indokolt arra hivatkozni, hogy az ötvenes évek ún. „irodalompolitikája" - a szomszédos országok érzékenységére hivatkozva klasszikus magyar írók műveit nem jelentette meg vagy az egész művet megcsonkította. Szörényi László irodalomtörténész kutatásai, tanulmányai igazolták, pontos szövegközléssel „hitelesítették" ezeket a szégyenletes tényeket. Pl. Kosztolányi Dezső Esti Kornél rímei című verséből kihagyták az első szakaszt: „Kassa / Csak arra vár, hogy egyszer / Rákóczi kürtjeit újra megríkassa"Kosztolányi 1962-es kiadásából - Szépirodalmi, II. k. 372. o. - a második versszakkal kezdődik a vers, jelzés, magyarázat nélkül).

Kassai őrjárat címmel útirajzot írt Márai 1941-ben. Az elkeserítő világháborús helyzetet így jellemzi: „Négy héttel a nap után, mikor a német csapatok bevonultak Párizsba, hazautaztam Kassára." Repülővel megy, élvezi a felvidéki tájat, és a Garrenekben is szereplő Várost most szokatlan nézőpontból, „fentiül", a levegőből nézi. A Dóm rögtön feltűnik neki. „Itt születtem", állapítja meg újra. A világ „elsötétült", a háborús hírek rettenetesek, a pusztulás veszélye nagy, a maga egyéni „reménye" csak a dómok megmaradásában van. Kassán szétnéz, keresi gyerekkori emlékeit, de közben mindig a végzetes világháború jut eszébe. A Hemád partján sétál, a Bankó fenyvese, a Tátra szele - a békés világra figyelmezteti. És az európai írók felelősségét érzi - a kassai harangok zúgása közben. A kassai polgárok című drámáját 1942-ben írta meg, melyben János mester alakjában és példájával egyértelműen lírai, egyéni magatartást is sugallt. Az 1311-ben egy nap alatt lejátszódó eseménysor: a Várost védi, a polgári függetlenséget - a külső hatalommal, a nádorral szemben. A mű hátterében pedig az alkotó ember, művész válsága, történelmi

79