Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 2. szám - Buda Ferenc: Négyszázkilencvenöt nyolc-nulla-nyolc – 1957: az én huszonegyedik évem – (III. rész)

mény kapuja felé, a vonat pedig kurta füttyjelzés után zakatolva továbbhaladt a napsütötte nagy lapályon. Az Állampuszta feliratú kis néptelen vasúti megállótól az újabb kapuig pár száz méter lehetett a távolság. Míg végiglépdeltünk az odavezető úton, szinte lelkesen gondoltunk rá: mennyivel jobb lesz itt, mint a házban. Aztán hamarosan megtapasztalhattuk: mindennek, még a jónak is megvan a maga fonáka s hátulütője.

Túl azon a kapun egy másik tartomány területére jutottunk, s életünknek is egy sajátos szakasza kezdődött el. Börtön volt persze ez is a javából, de inkább emlékeztetett egy nagy uradalmi központra. Nem véletlenül: emlékezetem szerint 16 000 kataszteri holdat emlegettek, ekkora területen gazdálkodott a büntetés-végrehajtási intézet. Ősidők óta öntözte a Duna ezt a síkságot, talaja a legkiválóbbak közé sorolható. Az őrszolgálati feladatokon kívül szinte minden munkát rabok láttak el, alig akadt néhány polgári alkalmazott, egész ott eltöltött időm során ha kettőt-hármat láttam, sokat mondok; közülük is az egyikről kiderült utólag, hogy polgári ruhába öltözött fegyőrtiszt. Az elítéltek túlnyomó többsége itt is köztörvényes, igazi nagyidős azonban nemigen van köztünk: a nehézfiúkra szorosabb őrizet várt az itt megvalósíthatónál. Egyébként a köztörvényes megjelölés - akárcsak a politikai - fölöttébb változatos, sőt tarka összetételű elkövetői rétegre vonatkozott. (Amennyiben akár az egyik, akár a másik csoportba, illetve kategóriába tartozó elítélt valóban elkövette a terhére rótt cselekményt...) Vagyon elleni bűncselekmény - lopás, betörés, sikkasztás, hűtlen kezelés, csalás stb.- volt a legtöbbjük rovásán, de előfordultak garázdaságért, súlyos testi sértésért elmarasztaltak, jó néhányan pedig a közlekedési szabályok megszegése miatt kerültek rács mögé. (Az őri kanász - ő legeltette reggeltől estig az állampusztai fegyőrök magándisznait - például teherautó-sofőrként figyelmetlenségből okozott súlyos közlekedési balesetet. Őt nem sorolták a csövesek közé, egész nap szabadon pásztorkodhatott a gazdaság területén, csak éjszakára kellett zárkába vonulnia a többiekkel együtt.) Ma már nem büntetendő cselekményekért, illetve mulasztásokért is kijárt akkoriban a börtön. Ha valaki pl. meghatározott időn- ha jól emlékszem, három hónapon - túl nem tudott (vagy nem akart) munkahelyet igazolni, úgy közveszélyes munkakerülés, vagyis KMK címén eljárás indult ellene, s akár el is ítélhették, főleg ha nem volt legális jövedelme. A közellátást veszélyeztető bűncselekmények közé sorolták pl. a II. világháború utáni évtizedben a terménybeadási kötelezettség elmulasztását, az árufelhalmozást és -rejtegetést, valamint a feketevágást; magyarán azt, ha valaki nem tudta megtermelni a terhére kirótt, beszolgáltatni való gabonát, krumplit, tojást, baromfit, húst, zsírt stb., ha családja s maga szükségletére tartalékolni merészelt néhány kiló lisztet, cukrot vagy egyéb élelmiszert (iparosember esetében a munkájához szükséges nyersanyagot, pl. bőrt), s végül ha arra vetemedett, hogy a saját pénzén vett vagy maga nevelte, saját kukoricáján s moslékján hizlalt disznóját engedély nélkül levágja. A közellátási bűncselekmény elkövetőit egyébiránt - az adott politikai helyzettől s a bűnüldöző, illetve ítélkező hatóságok részéről történő, s többnyire felülről elvárt pillanatnyi megítéléstől függően - hol a köztörvényes, hol pedig a politikai kategóriába sorolták. Mindebből miféle következtetésre juthatunk? Egyebek közt arra, hogy idő teltével változhatnak vagy módosulhatnak a megíté42