Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Berlász Melinda: „Csak lélekben és gondolatban” (Veress Sándor Kodály-köszöntői az emigrációból)

neve és életműve szóba kerül, akkor mindig újra és újra be kell mutatni őt.3 Egykori taná­csának ma is engedelmeskednünk kell. A száz évvel ezelőtt, 1907-ben, Kolozsvárott született Veress Sándor történelmi múltú erdélyi családból származott. A kolozsvári eredetű famíliában a nagyapa Kossuth adju­tánsaként harcolt a szabadságharcban, és a bukást követően Kossuth emigrációs kíséreté­hez csatlakozott. Az édesapa, Veress Endre oklevélkutató történész volt, kutatási témája főként Erdély történetéhez kapcsolódott, de kimagasló tudományos eredmény kísérte munkásságát a magyar-olasz művelődéstörténeti kapcsolatok feltárásának terén is. Az ifjú Veress Sándor zeneszerzői-népzenekutatói életműve két periódusra tagolódott: 42 éves koráig, 1949-ig Magyarországon élt, és elismertsége ellenére (1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, melyet emigrálása okán már nem vehetett át) 1949 februárjában emigrált. Magyarországon töltött életperiódusával egyező időszakot, ugyancsak 42 évet töltött emigrációban, Svájcban, ahol 1992-ben bekövetkezett haláláig élt és dolgozott. Veress életművének szellemi gyökerei elválaszthatatlanok két tanárának, Bartóknak és Kodálynak művészi és tudományos programjától. A Zeneakadémián előbb Kodály zeneszerző osztályában tanult, ezt követően Bartóknál folytatott zongoratanulmányokat. Mesterei példáját követve, Veress is, mint az 1925 után végzett Kodály-növendékek jelentős része, a népzenekutatói mozgalom vonzásába került, és már diplomaévében, 1930-ban, népdalgyűjtő útra ment Moldvába. Az akkoriban még felfedezésszámba menő moldvai dal­lamanyagot - a Veress által hangfelvételen is rögzített mintegy százötven népdalt - 4 Bartók és Kodály egyként nagyra értékelte. Elismerésük szerepet játszott abban, hogy Bartók a Magyar Tudományos Akadémián folytatott népzene-kutatási munkálatai során 1934-től 1940-ig asszisztenseként alkalmazta Veresst. Az ifjú komponistát a 40-es évek fordulójától a Kodály-Bartók tanítványnemzedék kiemelkedő személyiségeként értékelték a kortársak. Veress elmélyült, tudományos felkészültsége a magyar zenepedagógiai reformtervek meg­valósulásában is előtérbe került: számos ifjúságnak szóló kompozíciójával és zeneakadémi­ai tanári tevékenységével Kodály zeneoktatási programjának folytatójává vált. Veress Sándor Kodály-élményei két korszakban, két nézőpontból táplálkoztak. Az első időszakban, 1925-től 1929-ig, Kodály zeneszerző növendékeként heti többszöri személyes érintkezésben állt tanárával, majd pályakezdése első két évtizedében az itthoni zeneszer­zés, népzenekutatás, zeneszerzésoktatás és a zenepedagógia időszerű feladataiban Kodály programjához kapcsolódva alakította ki munkaterületeit. A százas nagyságrendű Kodály- tanítvány közül Veress a Kodály körül csoportosult eszmetársakhoz tartozott, akik tanul­mányaik befejezése után munkatársként érintkeztek a mesterrel. A negyvenes évek első felében Veress két munkakörben is csatlakozott Kodályhoz. Népzene-kutatási megbíza­tását, Bartók távozását követően, 1948-ig Kodály mellett folytatta a Magyar Tudományos Akadémián. Néhány évvel később, 1943-tól 1949-ig Kodály zeneszerzés-tanári örökségét vitte tovább a Zeneakadémián. Számos ifjú zeneszerző tanáraként tartják számon a II. világháború után induló zeneszerző nemzedék tagjai: így például Ligeti György és Kurtág György visszatekintéseiben ismételten fény derül Veress Sándor tanári tevékenységére. Veress Kodály-kapcsolatának közvetlensége merőben megváltozott 1949-ben bekö­vetkezett emigrációja után. Berni életperiódusának négy évtizedében (1949-től 1992-ig) Veress szinte haláláig5 nem adta fel 1949-től kezdődő magyar menekült státusát, bár ennek 3 Demény János: Levelek az emigrációból. Veress Sándor két levele Molnár Antalhoz. Jelenkor, 1991. decem­ber, 1014-1027. 4 Veress Sándor: Moldvai gyűjtés. In: Magyar népköltési gyűjtemény új folyam, XVI. kötet. Sorozat­szerkesztő: Voigt Vilmos. Szerkesztők: Berlász Melinda és Szalay Olga, Múzsák Kiadó, 1989. 419. 1. 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom