Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Kéri Laura - Ittzés Mihály: Kodály pedagógiájának és művészetének szolgálatában (Két beszélgetés Erdei Péter Liszt-díjas karnaggyal, a Kodály Intézet igazgatójával)

dés. Nagy tisztelettel adózom a külföldi kollégák és kórusaik előtt, akik ezt meg tudják valósítani.

A mi hagyományunk különleges zamatot, nehezen körülírható, finom szabadságot ad a partitúrahűségen belül, a szivárvány színárnyalatai közötti válogatás egyediségét. Előnyünk az anyanyelvűnk ismeretéből fakadó parlando-rubato (beszédszerű és szabad ritmika) megérzése. De nemcsak erről beszélek, hanem azokról a zenei megoldásokról, ahol a zenei-történelmi hagyomány érzelmi vonulata ott van a háttérben. A Wiener Kammerchor például partitúrahűen, szép magyar kiejtéssel énekli lemezén a Molnár Annái, de a magyaros drámai töltés mégis hiányzik előadásukból.- Előadóművészekkel beszélgetve gyakran megkérdezik: mely művek a kedvenceik? Én is ezt kérdezem most: Erdei Péternek vannak-e különösen kedvelt Kodály-kórusai?- Nincs olyan kórusműve Kodálynak, amiben ne találnék szépséget. Mindig az, amit éppen tanítok. Tudatosan vállalom is ezt. A közösségi művészettel foglalkozó embernek az előadótársak számára úgy kell közvetíteni az éppen munkában lévő darabot, hogy számukra kiderüljön: az adott napon éppen az a kedvence a vezetőnek.-Miben látja Kodály életművének, az abban megnyilvánuló személyiségnek jelentőségét korunk és a jövő szempontjából?- Kodály Zoltán szemlélete egészen különleges: találkozik benne a bátorság, önzetlenség és a szemérmes következetesség. Az írásaiból derül ez ki legközvetlenebbül, de az írások és a zeneművek csak együtt tudnak teljes képet adni.

Mindig a nemzet jövője szempontjából gondolkodott mindenről: az európai felemelkedést és a társadalmi ember ideálját helyezte középpontba. Kodály Zoltán ideája lehet a konstans elem számunkra a világban, s ehhez mérve láthatjuk, hogy körülötte a dolgok szerencsésen vagy szerencsétlenül alakulnak. Azért is van szükségünk a reá figyelésre, mert a gyarló átlagember önző gondolkodása magától nem ér fel odáig. Kodály a gyémánthegy nekünk, ahová vissza kell térnünk. Az idei kettős évforduló is jó alkalom, hogy saját mindenkori munkánkat és szemléletünket az ő életműve tükrében mérlegre tegyük, s hogy erőt gyűjtsünk életművéből és élete példájából.

86