Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Péteri Lóránt: Zene, oktatás, tudomány, politika (Kodály és az államszocializmus művelődéspolitikája [1948-1967])

István, a párt Központi Bizottságának titkára azért próbálták megakadályozni Kodályné angliai tartózkodását, mert attól tartottak, hogy úgymond az angol sajtó csemegéje lesz az idős zeneszerző és második, fiatal felesége megjelenése, s ettől meg akarják óvni a mestert. Márpedig Kodály, mint esedékes oxfordi díszdoktorrá avatására utalva kifejtette: „[...] csak felesége kedvéért akar Angliába utazni, hogy világot lásson a fiatal asszony. Feleségének akarta megmutatni magát a hagyományos díszdoktori talárban, és sapkával, amelyet most haza kell hoznia."

Felmerülhet persze az a kérdés, vajon nem Kodály esetleges emigrációjától tartott-e a kultúrpolitikai vezetés, amikor Kodályné kiutazását akadályozta. Ezt maga Kodály is felvetette az előbb említett beszélgetésen. Kodályt végül feleségével együtt engedték ki Angliába, s ennek a döntésnek a helyességéről a londoni nagykövetség beszámolója meg is győzhette a budapesti döntéshozókat: „Megítélésünk szerint Kodály feleségének kiengedése helyes volt. Bár sokan meglepőnek tartják a nagy korkülönbséget, az otthon maradással kapcsolatos esetleges találgatásokat így elkerültük [...]."

Kodály két területen várt volna viszonzást a politikai hatalom képviselőitől a rendszer legitimációjához való passzív és aktív hozzájárulásáért: patronáltjai és a zeneoktatás ügyében: „Kodály ma nem magáért, hanem kádereiért száll síkra. [...] tisztázni kellene vele, hogy az ő személyének nincs szüksége védelemre, de az iránta érzett tiszteletünket, elismerésünket és türelmünket nem kívánjuk átruházni érdemtelen híveire."

Barna Andrásné nem fogalmazott pontosan. Kodály nemcsak személyes hívei érdekében használta fel a politikai vezetéshez fűződő informális kapcsolatait, hanem olyanokat is pártfogásába vett, akiknek az ügye csak közvetítők útján került hozzá. Ilyen volt Mécs Imre, a forradalmi tevékenységéért halálra ítélt 24 éves elektromérnök is, akinek megmentéséért Kodály a kultúrpolitikai hierarchia csúcsán álló s a Hazafias Népfrontot is vezető Kállai Gyulánál járt közben.

1959 nyarán döntöttek a Művelődésügyi Minisztériumban arról, hogy - mások mellett - Járdányi Pált is eltávolítják a Zeneművészeti Főiskoláról. Járdányi népzenekutató munkatársa, híve, zeneszerzőként pedig követője volt Kodálynak. Aktív részt vállalt a forradalom értelmiségi szerveződéseiben, és politikai álláspontját, illetve az elítéltek - mindenekelőtt a bebörtönzött Déry Tibor - iránti szolidaritását imponáló következetességgel képviselte a megtorlások idején is. Kodály Zoltán nem csupán minisztériumi illetékesekkel, de Kádár Jánossal is levelezésbe bonyolódott Járdányi ügyében, akinek zeneakadémiai katedráját végül mégsem tudta megmenteni.

Kodály ugyanebben az időszakban vette védelmébe Bors Irmát, hajdani magántanítványát, a budapesti Lorántffy Zsuzsanna úti (a korabeli forrásokban: „Lorántffy utcai") ének-zenei általános iskola klerikálisnak minősített, politikai okokból eltávolított igazgatóhelyettesét. „Bizonyára tudomása van a Lorántffy—uccai zenei általános iskoláról. Most fejezte be ötödik évét, s hogy ilyen rövid idő alatt világhírű lett, hogy külföldi pedagógusok csodájára járnak, ez egyedül Bors Irma tanárnő érdeme, aki az intézet lelke és munkatársainak példaképe. Csodálatos pedagógustehetsége régóta ismert, a zenei főiskola tanárjelöltjeit már az 1940-es évektől hozzá osztotta be gyakorlati tanítás elsajátítására, bár akkor még apáca volt. Most értesülök, hogy áthelyezték a XIV. kerületbe nem zenei általános iskolába. Ez olyan, mintha borotvával kaszálnának."

így írt Kodály Ilku Pál miniszterhelyettesnek. Kodály vehemens tiltakozása nyomán az ügyben hamarosan állást kellett foglalnia a másik miniszterhelyettesnek, Aczél Györgynek, de végül az ország első emberének is. Személy szerint Kádár János ismerte végül el, hogy Bors Irma, a széles körben elismert zenepedagógus elmozdítása hiba volt. Egyúttal arról tájékoztatta Kodályt, hogy patronáltját - kompenzációként - egy új zenei tagozat megszervezésével bízták meg.

56