Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 12. szám - Bónis Ferenc: Pillantás az alkotóműhelybe: hat Kodály-kórus
alkalmazásával éri el. Végül visszahozza az első témát, balladai félhomályt árasztó befejezetlen befejezéssel. Ezután kivilágosodik a kép: szerelmi történet következik. Hetyke dalba kezd a messzi útra készülő legény. Nincs maradása kis falujában - ahová hű szív várja vissza. A legény nem is marad el sokáig. Először egy kis madárral üzen választottjának, majd megjelenik ő maga is (mintha már az egy évvel későbbi Székely fonó cselekmény vázlata sejlenék fel). A zárójelenet lakodalmas tabló, ivódallal, dudaszóval, tréfálkozással, fergeteges táncmuzsikával. A komponálást megelőző igényes dramaturgiai munkában a Mátrai képeknek testvérdarabja az 1934-ben komponált saját témájú vegyeskar: ]ézus és a kufárok. A hasonló jellegű szöveg-előkészítés, mindazonáltal, két különböző műfajú remekmű látrejöttét segítette elő, melyek oly távol állnak egymástól, mint a népdal-madrigál a bibliai motettától. Bemutatója a zeneszerző szülővárosában, Kecskeméten volt 1934 júliusában, a Városi Dalárda előadásában, Vásárhelyi Zoltán (1900-1977) vezényletével. Szövegforrásként János evangéliumát jelölte meg Kodály. Az információ ezúttal is pontos, de szűkszavú: a szöveg kialakításában, bár kisebb mértékben, a másik három evangéliumot is felhasználta. Egy jelenetet pedig, mely „kimaradt" a Bibliából, ő maga szövegezett meg: a templomból kihajtott barmok ijesztő kavarodásának képsorát Kodály írta. De ő a teljes motetta versírója is, aki a Szentírás prózáját metrikus lüktetésű, szabad szótagszámú verssorokba foglalta. A reneszánsz motetta műfaja a XVI-XVII. században virágzott. Bibliai szövegeket vagy azok átköltéseit zenésítette meg, a tartalomnak megfelelően élve a polifonikus (tehát a szólamok önálló mozgásán alapuló) vagy homofón (tehát akkordikus, tömbszerű) szerkesztés lehetőségével. Ilyen elv szerint épül fel Kodály motettája is, melyet az evangéliumi textus mellett Dürer fametszete ihletett: Krisztus, aki megtisztítja a jeruzsálemi templomot (átvitt értelemben: ház) - a kufároktól, üzérektől és barmaiktól. A zeneszerzőnek minden külső és belső cselekménymozzanat kifejezésére megvolt a maga sajátos eszköze. Jézus Jeruzsálembe menetelét tárgyilagos, unisono elbeszélő hang tolmácsolja. Megérkezése pillanatában s a templomba való belépésének pillanatában azonban felragyog a kép: fényes harmóniák sora világítja meg a színt. A pénzváltók terpeszkedését aszimmetrikus ritmika festi, Krisztus korbácsának csattanását szinkópáit ütemek kemény alliterációja. A templomból kiűzött barmok fejvesztett kavarodását, a zűrzavart, mozgalmas polifónia formálja, a pénzváltók feldűtött asztalai, szerteszórt pénze keltette izgalmat egyazon motívum fokozatos hangköztágulása. Kodály él a XVI. század európai költészetének visszhangtechnikájával is (mely egyes, az echo által megismételt sorvégi szavaknak önálló, új értelmet ad). Jézus szemrehányó intéséből - „Az én házam imádságnak háza, ti pedig mivé tettétek? Rablók barlangjává!" - a visszhang sokszorosan veri vissza a „rablók" szót: ez tapad a „főpapok és írástudók" alakjához. Hihetetlen műgonddal, reneszánsz és modem zeneszerzői technikával, míves cizellálással és lenyűgöző invencióval komponált mű ez a motetta. Kis formában írt monumentális alkotás, vallásos költészet és aktuális társadalomkritika. Társadalombírálat heves szava tör fel az 1937-ben, Ady Endre és az ősi magyar népdal együttes ihletésére írt Fölszállott a páva című férfikarból is. A népi szöveghez több dallam is társult az idők során, ezek egyikét ismerte meg, írta tovább és tette közzé A magyar messiások című kötetében Ady Endre. Az ő költői nyelvén a fényes tollú páva a szabadság szimbóluma, a vármegyeház pedig régi, korhadt eszméké. A tűz martalékává lett „ódon, vad vármegyeház" romjain felépül talán az új Magyarország - „Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva". A vers a népdalnak első strófájával kezdődik, mint idézettel, hivatkozással, 43
