Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Körber Tivadar: Kodály műveinek irodalmi forrásai

bibliabeli Débóra énekének magasztos, dicsőítő szavaival zárni Kodály leghatalmasabb kóruskompozíciója. Újdonság ebben a műben, hogy prózaszövegre, de nagyon is emelkedetten költői prózaszövegre épül. (Korábban a Jézus és a kufárok erre - tudtommal - az egyetlen példa.) Szokatlan az előadó együttes is: a cappella vegyeskar baritonszólóval. A szóló ajánlása az akkor már hatvanhárom éves Palló Imrének szól, aki fiatal kora óta hivatott előadója volt Kodály népdalfeldolgozásainak, dalainak, legendás megszemélyesítője Háry János alakjának. Palló hibátlan deklamációval szólaltatta meg az igényes szólamot, méltó partnereként a Vásárhelyi Zoltán vezette kibővített rádióénekkamak. Az ősbemutató 1955. december 18-án zajlott le, a siker politikai tüntetés erejű volt. Joggal tekinthetjük ezt a bemutatót az '56-os forradalom egyik fontos szellemi előzményének. Bizonyítja ezt az is, hogy a megtorlás és a restauráció éveiben-évtizedeiben hosszú ideig nem engedélyezte előadását a hatalom. (Az eredeti, Palló-Vásárhelyi-féle interpretáció felvétele is eltűnt a Magyar Rádió hangarchívumából.)

Petőfi költészete még egyszer hangot kap Kodály életművében, az 1955-ben komponált Nemzeti dalban. Ezt a verset minden politikai rendszer magáénak vallotta, mondhatnánk kisajátította, Kodálynak ez az új opusa mégis irritálta a korszak hatalmasait, bár hatása nem mérhető a Zrínyi szózatáéhoz. Ajánlásának címzettje a Magyar Néphadsereg Énekkara és vezetője, Vass Lajos, akik nemcsak bemutatták, hanem a legkritikusabb időkben többször is előadták. A mű végén egyre fokozódó dinamikával ötször megszólaló „most vagy soha" mintha már az érlelődő forradalmat aposztrofálná.

Az 1956. évi Vörösmarty-centenáriumra - illetve a nándorfehérvári győzelem 500. évfordulójára - a költő három epigrammáját zenésítette meg Kodály (Magyarország címere; Emléksorok Fáy Andrásnak; A nándori toronyőr), mindhármat a Budapesti Piarista Gimnázium énekkarának szóló ajánlással. „Élni fog a nemzet, s állni szilárdan a hon" - zengi meggyőződését a költő szavaival Kodály. A versek jeligeszerű tömörségét követi a zene fogalmazásmódja is, e művek egyszerű, homofon szerkesztésűek, figyelembe véve a diákok hangi-előadói képességeit.

Ritkán szólaltat meg személyes érzelmeket műveiben Kodály. Kivételként áll az 1959- ben komponált I will go look for Death, két versszakos gyászének. Az indíttatás ez esetben első feleségének, Sándor Emmának, negyvennyolc éven át hűséges társának a halála volt. Kivételesen nem magyar költőtől, hanem a kortárs angol John MasefieldtőX választott szöveget. A verset később Kistétényi Melinda fordította le, akiről a továbbiakban még lesz szó.

Felkérésre komponált, ugyancsak angol nyelvű női kari mű a Fancy, William Shakespeare A velencei kalmárénak egyik részletére. (Ugyanerre az alkalomra az orosz Saporin, a francia Poulenc és az angol Britten is megzenésítette a Shakespeare-idézetet.) A rövid mű befejező részében felhangzó „harangozás" („Ding, dong, belli") különleges színei és harmóniái Kodálynak korai, „impresszionista" korszakára emlékeztetnek. A szöveget Lukin László lefordította ugyan, de legtöbbször az eredeti nyelven szokták előadni.

Latin nyelvű gyászkórust írt Kodály 1960-ban a nagy tehetségű, tisztázatlan körülmények között elhunyt egykori tanítványa, Seiber Mátyás emlékére: Media vita in morte sumus. Ennek szövegét is Lukin László fordította magyarra.

A szerzetesköltő barát 70. születésnapjára, annak versére komponálta Kodály Sík Sándor Te Deuma című vegyeskari művét, 1961-ben. Csak az indítás utal az eredeti gregorián ének szövegére és dallamára, a többi szabad költés, személyes hitvallás és hálaadás.

Még egy művel gyarapította Kodály a férfikari irodalmat, 1963-ban. Ezúttal a felvilágosodás korabeli költő, a kétszáz éve született Batsányi János A franciaországi változásokra című híres versével fenyegette meg minden korok hatalmaskodóit. Akárcsak Zrínyi, Balassi, Petőfi megzenésítései esetében, a múltbéli mondanivalóval alighanem itt is saját korának üzent.

28