Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 12. szám - Körber Tivadar: Kodály műveinek irodalmi forrásai
egyetemes emberi problémák kifejezőjévé válik a műalkotás. Csak az ilyen szemlélet- mód, mely nemzetén keresztül az egész emberiséget szemléli, képes arra, hogy olyan műveket teremtsen, amelyek nemzeti hovatartozástól és kortól függetlenül mindenkihez szóljanak". Zenei nyelve úgy idézi meg az ezerötszázas éveket, hogy ugyanakkor Kodály korának hangján szól. Modem-e a Psalmus zenéje? Modem, ha a modernség fogalmát nem szűkítjük le a komák legmerészebben újító, „avantgárd" stílusirányzataira. A Psalmushoz hasonló a dramaturgiája - szűkebb terjedelemben - a húsz évvel később, 1943-ban komponált Balassi-megzenésítésnek, a Szép könyörgésnek, vagy az 1939-ben keletkezett Semmit ne bánkódjál című, Szkhárosi Horváth András versére és egykorú dallamra komponált műnek is. Ez utóbbit a Nagykőrösi Református Tanítóképző Intézet fennállásának 100. évfordulójára írta. Szkhárosi, akárcsak Vég Mihály, protestáns volt. A hívő katolikus Kodály ezekben a műveiben tehát korát megelőzve megvalósította - nem szavaiban, hanem zenéjében - az ökumené eszméjét, amiről abban az időben még nemigen beszéltek a keresztyén egyházak hivatalos vezetői és hívei. 1931-ben a nagy olasz karmester, Arturo Toscanini (akivel baráti kapcsolatban állt Kodály, neki ajánlotta Nyári este című szimfonikus művének átdolgozott változatát) Vally nevű leánya Budapesten tartotta esküvőjét. Tanúként a zeneszerző is jelen volt, „nászajándékul" egy olasz nyelvű, a reneszánsz hangzásvilágát idéző madrigált komponált. Később még három hasonló darabot írt női karra. így keletkezett a Négy olasz madrigál, 14-15. századi olasz költők verseire. Kuriózum ez az opus a szerző életművében, de korántsem meglepő, hiszen Kodály alaposan ismerte a reneszánsz kor vokális polifóniáját - elsősorban Palestrina műveit -, s ez maradandóan hatott saját gondolkodásmódjára. A négy kórusmű szövegírói közül az Este-családdal kapcsolatban állt Matteo Maria Boiardo a legnevesebb, egy versnek a szerzője ismeretlen. Nálunk ezek a költők jószerivel alig ismertek, magyar nyelven csupán antológiákban olvasható egy-két versük. A szövegválasztás Kodály széles körű világirodalmi tájékozottságának egyik - de nem egyetlen! - bizonyítéka. A harmincas években sorra születtek a nagy vegyeskari művek. Korábban főképpen a múlt költőihez fordult Kodály, a huszadik századiak közül csak az akkor már klasszikusnak számító Ady Endre, valamint Balázs Béla - A kékszakállú herceg vára librettistája - ihlette dalkomponálásra. (Itt közbevetőleg megemlíthetjük Nausikaa című korai dalát, melyet sokáig ismeretlen költő verseként emlegettek. Ma már tudjuk, hogy személyes okok miatt nem közölte Kodály e reménytelen szerelmet kifejező vers szerzőjét, mely egyébként témájánál fogva egyedülálló az életműben. A verset alkotó hölgy neve azóta sem vált publikussá.) Van még egy kivételes példa a korai dalok között, melyben kortárs író művét dolgozza föl: a Fáj a szívem, Móricz Zsigmond szövegére, mely betétszámnak készült az író Pacsirtaszó című színművéhez. A zongorakíséretet utóbb cigányzenekarra (!) dolgozta át Kodály. 1933-ban egy fiatal költő, az irodalmi életben akkor még alig ismert szombathelyi diák, Weöres Sándor verse keltette fel Kodály érdeklődését, s a fiatalember örömest történt beleegyezésével meg is zenésítette azt. Az Öregek című műről van szó. „A vers mindjárt megkapott, mert ritkán hallani ilyen őszinte érzést és főleg fiatal embertől az öregek iránti szánalmat" - vallotta harminchárom évvel később. Ezzel a csodálatosan színes, érzelemgazdag művel indult el a Weöres-megzenésítések azóta tetemes mennyiségűre duzzadt sora. Figyelemre méltó, hogy az utódokkal (és epigonokkal) ellentétben nem Weöres költészetének önmagát kínáló zeneisége ragadta meg, hanem érzéseinek mélysége. Az ugyancsak Weöres-versre komponált, hét évvel későbbi kórusműben, a Norvég leányokban „egy fiatalember idegenben olyan benyomást rögzít, ami eleven, és rögtön elénkvarázsolja azt a tájat, ahol volt s az élményt, amit ott kapott". S ezt az élményt Kodálynak is sikerült finom mívű, impresszionista színezetű zenében kifejeznie. Szinte a bőrünkön érezzük az esőcseppek hullását, látjuk a csúcsos csuklyát viselő, messzire 24
