Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 12. szám - Albert Gábor: Kodály szózata 1955-ben

Választ a levélre nem kaptam, talán nem is vártam. Elég volt nekem az, hogy én tudtam róla. Nem is a levélről, hanem hogy Zrínyi révén, az ő közvetítésével ezentúl kibogozhatatlan és elszakíthatatlan szálak fűznek a kodályi zenéhez, azokhoz az eszmékhez, amelyek zenéjében revelálódnak. Azon a hangversenytermi bemutatón, 1955. december 18-án, advent negyedik vasárnapján önfeledt, boldog elragadtatással ünnepeltünk, s visszatekintve semmi kétség, hogy ott, a hangversenyteremben arra készültünk, ami egy év múlva bekövetkezett. Ezerkilencszázötvenhat, a nemzet felemelkedésének reménye és előkészítője volt ez a nevezetes hangverseny.

*

Az már csak az önmagukat megsemmisítő „véletlenek" sorozatából következik, hogy jó tíz év múlva a Bartók Archívumban dolgoztam, és egyik alkalommal, mikor Szabolcsi Bence végigvezette Kodályt az Országház utcai intézeten - ha jól emlékszem - a Mester még kezet is nyújtott.

21