Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Fekete F. József: Üdvözítő egyszerűség (Danyi Zoltán könyveiről)
Fekete J. József Üdvözítő egyszerűség Danyi Zoltán könyveiről Az irodalom fontosságába vetett hitem talán 2002-ben omlott teljesen össze, amikor egyik jeles vajdasági szerzőnek az életműve szempontjából fontos könyve összesen száz példányban került ki a nyomdából. Gulyás József Volt idő (Kötetből kimaradt és más versek, 1956-1980) című kötete a kötelező, a recenziós és tiszteletpéldányok mellett jó, ha 50 érdeklődő olvasóhoz eljuthatott. Ennyit ér egy vajdasági magyar költő életművének negyedszázados szelete, az életmű alakulásának nagyszerű szemléltetése. Ötven példányt, vagy akár százat. Meglehet, hogy a példányszám nem a várt olvasói érdeklődést tükrözi, mert ha igen, akkor már régen annyi a vajdasági magyar szónak és a vajdasági magyarságnak, hanem ennyire futotta a pénz. Amíg nem készül mérvadó olvasásszociológiai felmérés, nem tudhatjuk, milyen értelme, hatása van a vajdasági magyar könyvkiadásnak. A százpéldányos megjelentetés ugyanis nem szolgálhat közösségi célt és nem elégíthet ki közösségi igényt. Borongásomra mintegy válaszként került elém akkoriban Danyi Zoltán Szívások című első kötete, amelynek példányszáma 1800 volt. Ez már igen, mondatta velem a remény, hogy száznál azért több olvasója van a vajdasági irodalomnak. Ennek a kis könyvecskének bizonyára, hiszen a Képes Ifjúság hetilap mellékleteként látott napvilágot, egy olyan lap olvasói vehették kézbe, amely példányszámának zöme előfizetők között kel el, vagyis nem a piac heti alakulásának kénye szabja meg olvasótáborát. Danyi Zoltán kötetével1 indította útjára a Zentán működtetett zEtna webmagazin és elektronikus olvasóterem a Vulkáni Helikon elnevezésű sorozatát, amely a Képes Ifjúság mellékleteként mindig akkora példányszámra számíthat, amekkora éppen a lap olvasótábora, s ez a vajdasági magyar könyvek példányszámához viszonyítva igen jelentős. Nem mindegy, hogy egy könyv háromszáz vagy ötszáz példányban jelenik meg, és aztán ott porosodik a kiadó raktárának polcain, vagy ezernyolcszázban, és ennek a példányszámnak a túlnyomó többségét a kezébe is veszi az, aki előfizetőként a lapot is megvásárolja. Eleve nagyobb így a potenciális olvasótábor lélekszáma. Apropó: webmagazin. Ugyanekkor, az ezredforduló után két esztendővel jelentette ki egyik idősebb írótársam, hogy jó ez, ami az internetes irodalmi portálokon történik, jó játék, de nem irodalom. Szerettem volna, ha tulajdonképpen arra gondol, hogy számára az nem irodalom, ami nem könyv, tehát nem kézzelfogható, de a barátom nem erre gondolt, hanem arra, hogy az irodalmi honlapokra készült írások fajsúlyilag nem mérhetők az irodalom, de még az irodalmiasság mércéjével sem. Részben igazat kell adnom neki: a szövegeknek semmiképpen se használ a születésükkel azonos idejű közzétételi lehetőség, 1 Danyi Zoltán: Szívások. zEtna - Képes Ifjúság. Újvidék, 2002 106
