Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 1. szám - Thomsen, Sren Ulrik - Szőke Zsolt: Tánc a szavakon (próza); Év végi kedd este; Ha elég minden napnak a maga baja; A vágyott a park sötétje felé futott (versek)
Soren Ulrik Thomsen Tánc a szavakon Azt hihetnénk, hogy egy költő, aki huzamos időn keresztül foglalkozott szakmájával, olyan fokú tökéletességgel bír kézművesmesterségében, hogy bármikor kész verset írni. Például lemerülhetne a Dán Nyelv Értelmező Szótára szócikkeinek fantasztikus tengerébe, kiválaszthatna egy maroknyit, és a formát alapul véve építhetné fel szövegét, vagy éppen fordítva, egy szerkesztő felkérésére adott témáról, azaz a tartalomból kiindulva írhatna verset. Egy ügyes kézműves így is könnyedén hozhat létre elfogadható verset, de az elfogadható még nem jó, hisz a művészetben a kézművesség mind a legtöbb és a legkevesebb. Hadd éljek a következő képpel: mielőtt nekilátok egy új könyvnek, kicsomagolom régi sebészszerszámaimat, s látom, időközben berozsdásodtak, mivel az adott tartalommal kölcsönhatásban keletkeztek, és mást nem képesek megragadni, mert a tartalom és a forma esztétikai értelemben egymást hozza létre és alakítja. Ha az ember nem képes uralni az új tartalmat, kénytelen a korábbi eszközökhöz nyúlni, így ugyanazt a könyvet írja újra, mint legutóbb, s elszalasztja az újdonságot, amelyben a tartalom új ismereteket, eszközöket és fogásokat követel. Felőlem akár megfordítható a kép, és kimondhatjuk, hogy az új művészi technika lehetővé teszi az új tartalom megragadását; ám a művészi tehetség nem jelenti azt, hogy a művész azzal az előzetes tudással rendelkezik, melyet tetszés szerint bármilyen tartalommal kapcsolatban használhat, mert a dolgokat uralni vágyó tudását a tartalom szükségszerűsége határozza meg, mely abban a pillanatban, hogy megtalálta, betöltötte és felemésztette a hozzá tartozó formát - kiüresedik. Innen a tátongó ürességérzet, amely a jól végzett munka utáni örömöt követi. Ez nem jelenti, hogy a kézművestudás haszontalan. A képnél maradva azt mondhatnánk, hogy új szerszámok csak a korábbi alkotás során szerzett tudásból keletkezhetnek azáltal, hogy az ember behozta a régebbieket - melyeknek az újak is köszönhetik létezésüket, mert a régi eszközök kopottságuk következtében létrehoztak egy új nemtudást, mely egyszerre szükségessé és lehetségessé teszi az új művet. így eljutottunk ahhoz a paradoxonhoz, amely egy választóvonalat jelez a kézművesmunka és a művészetbeli kézművesség között, melyben a kézművestudás ugyanannyit veszít, amennyit nyer; és fordítva. részlet 109
