Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Zelei Miklós: A nagy szovjet cirkusz (Egy nap Zoltai Károllyal)
rendesen megijedtem, hogy lekéstük. Felébredtem, atyaúristen, hát elkéstünk a randevút! Mint az őrültek, összekaptuk magunkat, de még meg is borotválkoztunk, és lerohantunk. Sehol senki. Nem tudtuk, mi a program, merre kell menni, most egyáltalán hány óra? De teljes készültségben, tehát felvevőgép, magnetofon, minden, ami kell. Volt ott egy éjjelnappal működő étterem, ahol csak enni kellett, ha volt mit.- Csak? Ez mit jelent?- Nem volt pénz. A Spitzbergákon nem volt pénz. Akit oda beutaltak munkára vagy akármire, az ott ellátást kapott, kész. Ott aztán abszolút kommunizmus volt. Szocialista kommunizmus. Mindenki megkapta az ellátását, igénye szerint, mindent ingyen (alcohol none!), a megélhetéséhez szükséges mennyiségben. Volt róla egy lista, mindent mindenkinek leszállítottak. Csak a varrócérnáért, meg az ilyen háztartási apróságokért kellett fizetni, jelképes összeget, kopejkában. Azért velünk nem volt könnyű dolguk. Sört a külföldieknek... Marha jó étterem volt. Nem kaptál ott bécsi szeletet, de azért lehetett kajálni. Oda mentünk be, hogy tájékozódjunk. Röhögnek. Tíz óra?! Az majd holnap lesz! Most még csak este tíz óra van! Holnap reggel tízkor lesz a találkozó. Este tíz, a nap meg süt! Szerettem volna ott jegesmedvét felvenni. Bocsokat is. De a legrosszabb időpontban érkeztünk meg, a nyár közepén, mert a bocsok miatt akkor voltak a legveszettebbek az anyák. Ha meglátnak valakit, megtámadják. Fél pillanat alatt vége...- Mivel mentetek oda?- Repülővel. Murmanszkban szálltunk fel, ez egy normál, olyan 600 kilométer, nem egy távolság az ottani viszonyok között. És ottan kimondottan jó a repülőtér, tehát kiépített repülőtér.- Mások is bányásztak ott?- Tudomásom szerint akkortájt a szovjeteken kívül a franciák, a németek voltak ott, hol ne lennének németek, meg a lengyeleknek volt egy kis csoportjuk. Többet nem tudok...- Ezek az utak hogy alakultak ki?- Részben úgy, hogy a már említett Vologya egy nagyon odafigyelő ember volt. Rendszeresen eljött hozzánk a moszkvai tudósítói irodába. És akkor leültünk, megvolt a vodka is a beszélgetéshez, zakuszka, minden, ami kellett. O meg egy ilyen vándor, örökké utazni vágyó lélek volt. Beszélgettünk, és kitaláltuk ezeket az utakat. De volt ennek politikai indítéka is. Ugye, a 60. évforduló előtt, a Szovjetunió hatvanadik születésnapjának ünnepségei előtt meg akarták mutatni a világnak, milyen hatalmas is ez a birodalom. Megítélésem szerint kizárólag ez volt az elsődleges cél. A másodlagos pedig, hogy Vologya kedvét lelte ebben, és felhasználta arra, hogy világot lásson. Ha nem megy újságírókkal meg a külföldiekkel, akkor ülhet otthon Moszkvában, és sose látja az irkutszki családját. Tehát különböző érdekek, alacsony, kicsi szintű érdekkapcsolatok, meg a nagypolitikai érdekek találkoztak.- Ez költségben hogy festett?- Államközi megegyezés volt a Szovjetunió és a szocialista tagállamok között, hogy a különböző újságírók, tudósítók ellátásáról és utaztatásáról mindig az érintett állam gondoskodik. Aztán ez megszűnt. Kezdték lefaragni nagyon. Lettek volna indítványaink, szerettünk volna ide utazni, oda utazni, próbáltunk egyeztetni az MTV elnökségével. És megmondták, hogy itt nincs rá pénz. Hát akkor majd ott. És megmondták, hogy most már ott sincs pénz. Szerencsére addigra már sokfelé megfordultunk. Voltunk Csitában is, a kínai határ közelében. Volt valami probléma a repülőgéppel, le kellett szállni és megkaptuk a különleges engedélyt. Mert ez zárt város volt. És kaptunk szálláshelyet és szívélyes vendéglátást. És kinyitották az éttermet.- Külön nektek? 76
