Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Zelei Miklós: A nagy szovjet cirkusz (Egy nap Zoltai Károllyal)
az összeköttetés! Kigondoltam, hogy lehetne úgy átalakítani az emeletet, hogy legyen benne egy kicsi kis műterem, egy kis fotólabor stb. Mibe is kerül?! Nagy segítségemre volt Varga László belsőépítész, szintén szenvedélyes amatőr filmes, és segítettek mások is, megcsinálták a tervet, a költségvetést, mindent... Olyannyira, hogy ebből lett az ország akkor legkorszerűbb kisfilmstúdiója, lehagyva Kecskemétet is, ahol abban az időben már nagyon szépen, szinte profi szinten dolgoztak. De még nem itt tartunk, hanem ott, hogy gyűjtöm a pénzt az eszközökre. Sok-sok virágcsokorral körüludvaroltam egy külkeres hölgyet, aki Svájcból behozta a 16 mm-es Bolex gépet. Hol lett volna nekem erre valutám akkor? És így már két Bolex gépem lett! A Bolex már olyan volt, hogy lehetett vele szinkron felvételt csinálni. Uher magnót rendeltem hozzá, komplett felszereléssel dolgozhattam. Mindezt azonban karban is kell tartani! Na, ekkor beszivárogtam a Magyar Televízióhoz, a Szabadság térre. Most már nem is tudom, kinek az útján, de végül Bányai Pálnál kötöttem ki, a karbantartók főnökénél. Megígérte, hogy félévenként átnézik az eszközeinket. De a műszaki egységek állandó, folyamatos karbantartást igényelnek. Ezért helyben is fejlesztettem, és magam mellé vettem a Végh Lászlót, aki később Szegeden, majd Miskolcon lett híradós operatőr. Közben terjedt a televízióban is a hír, hogy Debrecenben valami működik! Meg, hogy tudunk szinkronhangot csinálni. Egészen odáig, hogy egyszer cseng nekem itt az asztalon a telefon, hogy a Dobrovics István elvtárs meg a Matúz Józsefné elvtársnő szívesen meglátogatna minket. A főgyártásvezető meg a főszerkesztő! A Magyar Televízió!-Jól számolom, hogy ez már a 70-es évek elején lehetett?- Annyira az elején, hogy ennek a látogatásnak köszönhetően 1971-től televíziós lettem. Hetvenben járt nálunk Matúz Józsefné. Szerencsés időpont volt, mert ekkor jött az alku, hogy igazgató kellene a filmstúdiónk élére. Én mondtam, hogy eddig se volt igazgató, én viszem, vezetem, s jól megy, de igazgató nem akarok lenni. De van a városnak egy szabad igazgatói státusa, azt be kell tölteni! Ha nem töltik be, akkor Debrecen költségvetése elveszít egy igazgatói státust. Én filmeket akarok csinálni, nem igazgatni. A stúdiót meg közben eddig is elvezettem. Akkor újra jöttek, hogy mégis kellene ide egy igazgató. A Csokonai Színháznál lejárt Tar Ferenc igazgatói mandátuma. Egy másik igazgatói állás kell neki. Mit szólnék én ahhoz, ha ő töltené be ezt a posztot? Érdekes, ahogy egybevágtak a dolgok. Én megcsinálom a filmstúdiót, nekik meg azonnal kell bele egy igazgató! Nagyon tisztelem, becsülöm Tar Ferit, de ez így történt. Jó színházi ember, de a film, az más. Behívtak a városi tanácsra, rágták a fülem mindenhonnan. Na jó! Megosztjuk a dolgot. Ő vigye a politikai meg a reprezentációs dolgokat, én pedig maradok a stúdióban, viszem a filmes és a műszaki dolgokat. Ferikém, film technikához értesz? Nem. Fotótechnikához értesz? Nem. A hangtechnikához értesz? Hát, csináltam már magnófelvételt. Mondom, akkor? Hát, úgy már értek hozzá. Akkor majd a műszaki dolgokat én viszem, egyezzünk meg. Ebben megegyeztünk. Eltelt egy hét, és egy általam korábban kötött egymillió forintos szerződést ő szétrúgott. Akkor egymillió forint az nagyon nagy pénz volt! Mikrofelvételt akartunk készíteni egy ruházati ipari vállalat termékeiről. Már megvolt az előszerződés, ő felrúgta, mert nem tudta, nem értette, hogy miről van szó, akkor inkább felrúgta. Miért? Csak! A „csak"-kai nem lehet vitázni. Mondom, Ferikém, nem ebben egyeztünk meg! Én fejlesztésre akartam fordítani azt a pénzt. Ebben a helyzetben jött a telefon, hogy ismét meglátogatna engem Matúz Józsefné, aki gratulált, hogy ez milyen pedáns kis stúdió. Pallai Jancsival, aki rádiós volt, nyugodjon békében, már korábban készítettünk jó pár olyan külsős riportot a híradónak, mely jó visszhangot kapott, és így alkuba bocsátkoztam. Az volt az ajánlat, hogy műszaki egységgel együtt szervezzünk Debrecenben a Magyar Televíziónak egy tudósítói irodát. Beléptem a Magyar Televízióhoz, híradós lettem, és több mint húsz évig együtt dolgoztam Tóth Karcsival, aki 70
