Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Orosz László: Hatvan éve
Szakdolgozatom témájául szívesen választottam volna Dsida Jenő költészetét, Horváth János lebeszélt erről, még túl közel van, mondta. Másik ötletem az volt, hogy a felvilágosodás korának irodalmi életéről írok. Ezt meg túlságosan nagy falatnak tartotta professzorom, azt javasolta, foglalkozzam ennek csak egy részével, az olvasóközönséggel. így lett szakdolgozatom, majd disszertációm címe: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás korában. Módszertani alapvetést Kemény Zsigmond Élet és irodalom meg L. Ludwig Schücking Die Soziologie der literarischen Geschmacksbildung című művében találtam. E dolgozat elkészítése nagy munkával járt. Irodalom- és forrásjegyzéke száznál több művet sorol fel, csak summásan említve a kor íróinak műveit meg az akkori hírlapokat és folyóiratokat. Kéziratokat is tanulmányoztam az OSZK Kézirattárában és a Fővárosi Levéltárban, disszertációvá bővítése során a kolozsvári unitárius kollégium könyvtárában is Kelemen Lajos ny. levéltáros tanácsára és útbaigazításával. Szauder József, aki már az 50-es években elolvasta a dolgozatomat, kiadását javasolta, némi akkor kötelezőnek tartott ideológiai bővítéssel. Azt hiszem, elegendő lett volna néhány Marx- és Engels-idézet. Közbejött azonban 1956. Fülöp Géza A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban című, 1978-ban megjelent művében hivatkozott a dolgozatomra: „az olvasóközönség társadalmi tagozódását" tárgyalva „módszertani szempontból" használta fel. Sokkal kisebb munkával járt a latin szakdolgozat megírása. A hexameter Horatiusnál című dolgozat irodalomjegyzékében mindössze 14 mű szerepel: 11 német, 1-1 francia, olasz és magyar. Igazán nagy hasznát E. Norden Vergilius Aeneise VI. énekéről írott művének, pontosabban e mű stilisztikai-metrikai függelékének vettem. Norden módszerét alkalmaztam Horatius néhány szatírája és episztolája versformájának a vizsgálatára. Dolgozatomat felolvastam a latinszemináriumon. Huszti József professzornak tetszett, kibővítve disszertációnak is elfogadta volna. Nehezebb volt e mindösz- sze 19 gépírásos oldalnyi szövegnek a lefordítása latinra. Zárthelyi dolgozatot is kellett írnunk, latinul. Témául Vergilius Georgiájának epizódjait kaptam. Ma már nemigen jut eszembe más, mint Orpheus és Eurydice története. Könnyebb volt a szóbeli: két kedves auktoromat, Horatiust és Tacitust kellett fordítanom. A magyar nyelvi zárthelyin középkori szövegeket elemeztem. Szellemes megoldásokat talált - értékelte dolgozatomat Pais Dezső -, kár, hogy néhány szót rosszul olvasott el. A szóbelin azután legalább egy órán át faggatott. Az irodalmi szóbeli igen könnyű volt. Csak az utolsó két kérdésre emlékezem: magam választotta kisebb íróról beszélhettem a 19. század második feléből, költőről a 20. század elejéről. P. Szathmáry Károlyról akkor még tudtam egyet-mást, Horváth János jóindulatát pedig biztosítottam azzal, hogy kedves költőjéről, Vargha Gyuláról beszéltem. Ahogy egy-egy versének a címét említettem, idézni kezdte. Nem nekem, magának. Ha már a vizsgáknál tartok, előreszaladok egy évvel. 1948 áprilisában volt a doktori szigorlatom. A magyar irodalom fő tárgy mellé az egyetemes irodalom- tudományt (Zolnai Béla) és a pedagógiát (Prohászka Lajos) választottam. Nem emlékszem, a szigorlaton miről esett szó. Zolnai Béla talán kedves biedermeieré54
