Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Tandori Dezső: Juhász Ferencnek, 2007-ben; Pótdal, Ferencnek (II.); TD, Ferencnek, tovább; kafkai (III.); Magamnak „Nincs Kharón még!” (IV.); Ferenc, én… ! (V.) (versek)
Tandori Dezső Juhász Ferencnek, 2007-ben Kit hogy milyen évek mohón szólongattak, csak körül se nézek, látom, bólongatnak, hajladoznak lassan ugyanegy magasban. Ugyanegy magasod minden változása!! Ferencem! Mondhatok bármit is, ha másra, mint hogy Egy Nemzetség, vagyunk - vagy nem lennénk. Emlékszem, az első örök-apa-regény ott ring, mint a bölcső, komor felhő, egén, változó tulajdon a lété: hogy haljon. Engem, csekély kölyköt, elbűvölt bánatod, de hogy hozzáöltöd mind a Találhatót, ami azzal Teljes, hogy híján is tesz-vesz. Majd, hogy lépned kellett, csont-mezőket járva hajoltál, lebernyeg- -név-lelke virágra; és e köpönyegek bontogattak MIKET! 25
/
