Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Fried István: Jókaival az abszurd határán (Történetek egy ócska kastélyban)

Nyilas Atilla

A Túra

[„És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk" (Ján. 1,14)]

2006 első felében megjelent a hetedik kötetem, címe: Túra. Hátizsákkal, galambszürke kabátban két körfrizurás, szőkésbarna fiú barangolt a hegyekben, óriás fennsíkokon,

verőfényes téli időben, hideg tisztaságban, irdatlan hófehér felhők alatt, elhagyatva, mintha megszakadt volna egy fontos kapocs — felhők, fennsík egyként ezt támasztották alá,

nem beszélgettek, mégis nagyon együtt voltak, közös ügyben jártak, meg-megállva kilométerköveknél, jelzőkaróknál, ősi fáknál, mindegyiken egy-egy vers,

de nem papíron, kitűzve, hanem az anyagukban, és nem beléjük vésve, hanem akárha eredendően ők maguk lennének az a vers, a fiúk tökéletes szinkronban olvasták,

világos, érdekes, felszabadító poémák, szabad áramlásúak, mint fönt a felhők, azonban az egyikkel, amely egy szikladarab,

tudták, különösen vigyázni kell, p

ahogy nézték, közben már mehetnékjük volt, taszította őket a gyökere, lényege, mégis érezték, csak azzal együtt teljes a könyv: megtestesült verseivel maga a táj —

„Amikor fólébredtem, még megvolt négy sor, ám délutánra az is elszállt. Na, akkor valamikor, valahogy, valameddig, valamiért, valahol beszélhetnénk a tervezett útról."

47