Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Varga Imre: Sorsalakító; Az önfelejtő fohásza; Ókori pornográf töredék (versek)

ahhoz, ami itt történik, illetve dehogynem, annyi, hogy tudja, nagyon is tudja, mi a helyzet, hogy csak lát, de nem érez, körön kívül van, peremen, periférián, az üvegen túl.

A visszáján, igen, a fordítottján. Menthetetlenül ott.

Jocó látta Lajos bácsi konzervált fejét egy befőttesüvegben, a megbosszulandó élet egy fej nélküli, Szalma Lajos-alakú hiány képében. És ez a vákuum csak a szavak tengerét jelentette. A befőttesüvegben a szóvesztett Lajos bácsi, egy néma, bedunsztolt szájhős. Felül kupak. A halom mintha megint megmozdult volna. Szalma Lajos egészen lelankadt, Jocó most tisztán érezte, hogy fél, gyilkos kéjről szó sincs, nagybátyja rápillantott, aztán vissza a halomra, és mindketten odanéztek, mikor Kucsera összeszabdalt keze kibukkant a fejek és az üvegcserepek alól, és Jocó érezte, hogy tombol, süt belőle a fagyosság, és látta, Lajos bácsi zokog, és a lába alatt tócsa van, hogy csurog a nadrágszárán a húgy.

Mire a mentők megérkeztek, Szalma Lajos egy söprűvel próbálta fulladt barátját kiszabadítani, nadrágja csupa vizelet. Semmiféle hideget nem árasztott magából. Valami affélét ugatott zokogva, hogy „bocsáss meg, barátom, bocsáss meg!".

15