Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 9. szám - Nagy Márta: A gnózis poétikája (Lengyel Tamás: Tamás evangéliuma)
Bíró-Balogh Tamás A Szerző kísértetének szelleme Márfai Molnár László: Ahol a szerző megtörténik Márfai Molnár László második tanulmánykötetének (Ahol a szerző megtörténik) bevezetése megkönnyíti a tartalmi összefoglalást, hiszen maga szüzsézi az őt követő szövegeket: „Az első tanulmány [...] a fiatal Fülep Lajos 1905 és 1917 között írt művészeti kritikáit és publicisztikáit vizsgálja, abban az összefüggésben, hogy milyen narratív eljárások nyomán szerveződnek meg ezek a szövegek." A következő két tanulmány „párdarabként is fölfogható", „hiszen az elsőben [...] Kosztolányinak író kortársairól készített portréit, míg a másikban [...] kortárs írók Kosztolányiról kialakított felfogását" és a kortársak „változó és különböző artikulációs bázison képződő Kosztolányi-képének alakulását" elemzi Márfai, „ahol Kosztolányi, mint a neki tulajdonított szövegekből szóló szerző megtörténik" (kiemelés a szerzőtől); ez a két dolgozat „alapját képezi annak a folyamatnak a felvázolásához [!], melynek során a szövegmodalitás változik, illetve a szövegben testet öltő temporális identitás képződik." „A következő három írás Márai kisebb prózai munkáit elemzi. Az első Márai 30-as években megjelent elbeszéléseit vizsgálja, a második [...] az 1934-35 közötti köteteket, [...] a harmadik dolgozat Márai írókról készített portréit tartalmazó gyűjteményét" értelmezi. „Az elbeszélt József Attila [című dolgozat] annak a három visszaemlékezésnek [Vágó Márta, Szántó Judit és Kozmutza Flóra] az összehasonlító elemzéséből született, amelyeknek szerzői fontos szerepet játszottak a költő életében", és a visszaemlékezések „státusára való rákérdezés, a szövegelméleti megközelítésmódok, a fikció és a dokumentum-jelleg kérdéseinek sorra vétele után" külön kitér „annak a kérdésnek a vizsgálatára, van-e ezekben a szövegekben valamiféle olyan sajátosság, amely a női beszédmód vonásaként fogható fel." „A kötet következő tanulmánya Hamvas Béla Regényelméleti fragmentum című esszéjét kísérli meg értelmezni, olyan módon, hogy összeveti két másik huszadik századi szerző, Jósé Ortega y Gasset és Mihail Bahtyin egy-egy rokon tematikájú művével", az utolsó írás pedig „a kortárs magyar irodalom [...] intemális és extemális olvasatát próbálja nyújtani". Lehet tehát olvasni benne Kosztolányiról és Márairól, van benne szó József Attiláról és Fülep Lajosról (utóbbiról publikálta Márfai korábbi kötetét: Jelentés a dialógus nyomán. Tanulmányok a fiatal Fülep Lajos művészeti írásairól, 2001), és az is nagy erénye a kis kötetnek, hogy kvázi „ismeretlenebb" témákat dolgoz fel, mert pl. nem „agyonelemzett" regényekről ír újabb dicséretet, emellett olvashatunk a kötetben a regény műfajáról és irodalmunk mai helyzetéről. A „két borítólap közé préselt ívekre nyomott betűhalmaz", ahogy a szerző a kötetét definiálja, saját rendszerén belül szinte hibátlan. Ezért az elsődlegesen a szövegszerűség figyelembevételével megírt dolgozatokban nem lehet hibának tekinteni a tekintélyi hivatkozásokat, hiszen azok szinte kötelezőek „az értelmezés labirintusában a hermeneutika Ariadné-fonalát" gombolyító szövegekben, s nem lehet hibának tekinteni a források téves címleírásait sem, mert az a tény, hogy Kosztolányinak sohasem volt pl. Ady Endre (I.) vagy Ady Endre (V.), miképpen Gárdonyi Géza (I.) vagy Juhász Gyula (VI.) című írása (Vér és arany és A huszonhét éves költő; valamint Isten rabjai és Juhász Gyula jubileumára című annál inkább, miképpen ezeket a Márfai által használt kötet jegyzeteiben Réz Pál közli is), a szerző értelmezését nem befolyásolják, és az is biztos, hogy a József Attila kapcsán említett Remenyik Sándort pusztán a kontamináció miatti elgépelés szülte, ilyen nevű író ugyanis nem élt, Remenyik Sándor annál inkább, de Szántó Judit Remenyik Zsigmonddal vitázott. Egy jó szerkesztő pedig talán pl. az alábbi mondat nyelvi megformáltságát is kijavította volna: „Kosztolányi három évtizedes alkotói pályáján számos író kortársáról készített hosszabb-rövidebb terjedelmű portrét, majd ugyanezt megismételte a 110
