Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Sigmond István: Hozudnak rendilétesen
(Miközben mereven nézik egymást, a rendezői utasításnak megfelelően megindulnak a kezek egymás felé az asztalterítőn. Apa magatartásából a győztesek fensőbbsége, Anyából a menyegzőre készülő ara áhítata sugárzik.) Szomszédasszony (az ég felé nézve, kétségbeesve): Jézus Urunk, ne hagyj el! Micsoda mocsokság! Rendező-Fiú (durván): Honnan veszi ezt a replikát? Ki mondta, hogy beszéljen? Szomszédasszony (megszeppenve): A jóisten mondatja ki velem az igazat. Rendező-Fiú (m. f): Itt én vagyok a jóisten! És egy igazság van: az én igazságom! (fenyegetően) Nem kedveli a szerepét? Szomszédasszony (ijedten): Dehogynem. Ragyogó szerep. Rendező-Fiú: Akkor hallgasson! És széles mosoly!... Úgy! (Apához, Anyához): Még egyszer! (A kezek újra megindulnak egymás felé. Apa vadul szorongatja Anya kezét, mintha erőszakot akarna elkövetni rajta. Anya kétségbeesetten viaskodva próbálja kiszabadítani magát a durva férfikézből.) Rendező-Fiú (Apához, elégedetlenül): Magának ez szerelem? (Apához, Anyához, egyre nagyobb szenvedéllyel): Az ujjaknak játszadozni, bújócskázni kellene az asztalon. A terítő néha fészek, néha hívogató nyoszolya, a gyűrődések vonulataiból minduntalan előbukkannak az ujjak, váratlanul lecsapnak egymásra, hogy görcsösen összekapaszkodva meghaljanak egy időre, ima és kéj, nyoszolya és koporsó, élet az asztalon. (Apához) És repüljön! Emelje fel a két karját, s repüljön fel a magasba! Fogja meg Anya kezét, és vigye magával az ég felé! Apa (bután): És ezt hogy kell csinálni? Rendező-Fiú (elképedve): Mi az, hogy hogy kell csinálni? Maga nem tud repülni? Szomszédasszony (pletykálkodóan): Ez csak tehenet tud csutakolni meg lábbelit foltozni, ilyesmikhez ért! A lánynak a tehénért kellett hozzámennie. Egy hétig verték szegénykét. Egyfolytában azt mondta, hogy nem akarom, aztán amikor véres lett a háta, azt mondta, hogy akarom. De nem mosolygott egyáltalán, akkor sem, amikor vékonyka ujjacskájára felkerült a gyűrű. És háromszor kellett megkerülniük a házat, merthogy ez áldást hoz a családra, gazdaságra, termésre, de csak az istállóig jutottak el, na, galambom, mondta ez az ember, holtomiglan, holtodiglan, s a lány fejét nekitámasztotta a tehén farának. A lány mondta a Miatyánkot közben. Ügyes voltál, mondta ez az ember, amikor kilépünk, mosolyogj, a násznép szereti látni, hogy boldog az ifiasszony. Anya (felugrik az asztaltól, dühösen kifakadva, miközben ütlegeli Apát): Maga disznó! Ezt csinálta velem? Rendező-Fiú (miközben a bakaiodók közé ugrik): Álljanak le! (Anyához) Művésznő drága, maga erről még nem tudhatott! A szűzi szelídség egyelőre sikerrel tudott ellenállni egy kéjgúnár bika ostromának! Anya (felháborodva): De állva fogant meg az első gyermekem! Ilyesmit falun nem csinálnak!... Tudja, hogy mi lett belőle? Dilibözsi (ugrándozva be; szellemileg fogyatékos magatartás, egy lába van; ragyogva): Én vagyok az első gyerek! Rendező-Fiú (dühösen): Ki mondta, hogy bejöhet? Itt össze-vissza megy minden! Hol van a násznép? És hol a fénynyaláb? És Apa művész úr miért nem akar repülni? És itt koslat egy gyerek, aki még meg sem született! (kiordít) Losonczy! Apa (felháborodva): Hogyhogy nem akarok repülni? Micsoda hülyeség ez? Dilibözsi (sértetten): Én ki is mehetek... (ügyetlenül megpróbál kifelé menni) Losonczy (be; alázatosan): Ami a fénynyalábot illeti, főnök úr kérem... 11
