Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Elek Tibor: „A szép dolgokat falba kell vésni, hogy meg maradjanak”

természetesen, nem engedhetik meg, miután a postabeli telefonközpont beszélgetéseit lehallgatva értesülnek róla. Ekkor ők már, a mackónyitással felsülve, amúgy is azzal szórakoztatják magukat, hogy megpróbálnak segíteni a bajba jutott városlakókon, hogy elkezdik irányítani a dolgokat az éjszakai városban. A telefonbeszélgetéseket lehallgatva örömöt szereznek azzal, hogy hazudnak, hogy reményt, álmot, praktikus tanácsokat adnak, hogy mindenkinek igyekeznek eligazítani a dolgát, igaz, hogy csak alkalmilag és kicsit meggondolatlanul, felelőtlenül, amúgy gyerek módra. Ebben még nincs semmi ideológia, egyszerűen és magától értetődően jólesik örömöt szerezni másoknak. A tervezett bűntényről értesülve előbb Zavarkó Pepire küldik a Seriffet, majd, hogy a sötét képű Lacza nehogy újabb gaztetteken törje a fejét, a húsvéti ünnepekre külföldről hazajöttek tiszteletére rendezett mulatság résztvevőinek még jobb kedvet csinálnak azzal, hogy beöltöztetik őket az általuk előző évben előadott Égig érő fa című mesejáték immár porosodó jelmezeibe (a királyi koronákat a saját fejükre teszik föl), sőt telefonon a város lakosait is a mulatságba csalják, egy hatalmas, farsangi jellegű, hajnalig tartó népünnepélyt szervezve, így csinálnak ők rendet, s kerekednek felül a lehetséges disznóságokon. Emögött már olyan meggondolások állnak, hogy a rosszkedvű emberek törik a fejűket a disznóságokon, a jókedvűek megfeledkeznek róla: „az a bajuk ezeknek az embereknek, hogy nem tudnak, izé, hogy is mondjam, játsszam. Vagy lehet, hogy tudnak, de nem mernek. Ezért rosszkedvűek folyton, és ezért csinálják a disznóságokat. Rá kell tehát kényszeríteni őket, hogy játszanak egy kicsit.Természetesen nem makulátlan tisztaságú jellemek a gyerekhősök sem, hiszen végül is rablásra készülnek, de egyrészt a szerző igyekszik a romlott társadalmi környezetbe és a srácok sanyarú életkörülményeibe ágyazni szándékukat (janinak például ott kellett hagynia az iskolát, mert két bátyja is börtönben ült, és neki kellett otthon dolgozni, Gábor anyja éjszaka is dolgozik, fiáról mit sem tud), másrészt ez is része a meggondolatlan gyermeki életvitelnek (például még azon sem gondolkodtak el előre, hogy mire fordítják a pénzt, utóbb jut eszükbe, hogy otthon is jól jönne, Molnár Tihaméron is segíthetnének vele), harmadrészt hamar meg is feledkeznek eredeti szándékukról, amit el is homály ősit az azután következő sok jó cselekedet, amiből egyértelműen látszik viszont, hogy a körülöttük lévő kiábrándító világban éppen ők, a gyerekek az alapvetően jóravaló, nemes szívű emberek (Margith Jani a mű kezdetén is az „Ember, az akarok lenni..." dalt fújja a trombitájával, igaz, mást még nem is tud, s a mű végén a tűzoltózenekar is ezt játssza). Feltűnő szomorúságuk a posta elhagyásakor, az utcán vidáman mulatozó emberek között, nem elsősorban a fáradságuknak köszönhető, hanem inkább azt fejezi ki, hogy maguk is tisztában vannak rendteremtésük időlegességével, múlandóságával, azzal, hogy „A királyi koronát most már le kell venni a fejünkről".

Ezt a könyvet már a Móra Könyvkiadóval közösen adta ki a Forum, volt is némi sikere Magyarországon is, filmet is készítettek belőle, mint a következő két ifjúsági regényéből is, ugyanakkor fenntartások is megfogalmazódtak a művel kapcsolatban. Pintér Lajos szerint a könyv cselekménye „kevesebb szálon fut, mint egyéb írásaiban; a szereplők jellemzése is szegényesebb, mint máskor. »Egyszerűbb« könyvet akart írni a gyerekeknek, s ezt nem tehette meg a leegyszerűsítés veszélye nélkül. Épp az asszociációs gazdagság, sokrétűség hiányzik még ekkor, ami Gion prózájának legfőbb erénye."15 Komáromi Gabriella pedig azt írta „A Postarablókban csak Gion más műveinek nyelvi leleményeit, líraiságát, nyelvi szépségeit keressük hiába. Az író eltűnik alakjaiban, és kamaszainak nyelvén szólal meg. Feltehetően a valósághűség érdekében teszi."16 Az én mai olvasatom szerint, amit vállal az író ebben a regényében, azt esztétikai szempontból szinte kifogás15 Pintér Lajos i. m.

16 Komáromi Gabriella i. m.

150