Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Ócsai Éva: Wersek, báb- és mesejátékok 4–696 éves korú gyerekek számára
A bábjáték a varázsmesékre jellemző, meghatározott sorrendű cselekvéssorok közül a kezdő szituációval indul: a főhős pótolni igyekszik a hiányt, amelyet özvegységének köszönhet, ezért a főherceg udvari báljába készül, hogy férjet keressen. Weöres Sándor darabjában tehát Rapsóné motivációja is eltér a mondabeli Rapsóné céljától, hiszen nem templomba, hanem táncterembe indul. A viharos hóesésben útra készülő Rapsónét azonban a kocsisa igyekszik meggyőzni az út veszélyeiről (a varázsmesékben ez a tilalom funkciója), ő azonban abban a hitben, hogy fölötte a természet sem lehet úrrá, mégis útnak indul (ez a tilalom megszegése). A megszemélyesített vihar Rapsóné elpusztításáról énekel, az asszony tehát a tilalomszegés következtében halálos veszedelembe kerül, ez a helyzet pedig a kocsis egyik megjegyzése alapján is („Most aztán egy-sorsra jut paripa, szán, gazdag, szegény!"48 49) a dans macabre, vagyis haláltánc hagyományra utal, amelyben a halál társadalmi szereptől függetlenül mindenkit megtáncoltat. Erről a helyzetről az ellenfél is értesül, akik pedig természetfölötti lények, az ezer ördög csoportját alkotják, és akiket a főszereplő kétségbeesett kiáltása hív a mese cselekményébe. Az ördögök egyszerre töltik be az ellenfél és a csodálatos segítőtárs szerepét, mivel bár felajánlják, hogy megmentik a főhőst, cserébe ezüstöt és aranyat kémek tőle, ily módon hatalmába kerítik az asszonyt és vagyonát, ugyanis Rapsóné enged a rábeszélésnek ( cselvetés és kézre játszás). Az ördögök valóban megmentik az asszonyt és kocsisát (adományozás), így az első kép azzal zárul, hogy a téli tájból egy tavaszi tájképbe halad a szán (térbeli mozgás). A varázsmesék funkciói közül a második kép mindössze egyet tartalmaz: Rapsónét eljegyzi egy spanyol grand (a főhős megbélyegzése), így a kezdeti hiány megszűnik, a varázsmese cselekménysora lezárul. Ebben a képben azonban a varázsmesénél fontosabb a történet másik szála, a szatíra és a humor, ami a másik két képben nem fordul elő. Bár a színhely a főherceg palotájának bálterme, a háttérben lévő jobb oldali ajtón át az előkelő táncosok, a bal oldali ablakon keresztül pedig a befelé bámuló rongyosok is láthatók, és a látvány kontrasztját megismétli a szín elején a két egymást követő kardal, a vendégek gőgös és modoros, valamint a rongyosok panaszos karéneke. Amint a Csalóka Péterben, úgy ebben a bábjátékban is egyértelművé válik, hogy a dialógusok és az azokban megnyilvánuló beszédtettek nem semlegesen és pártatlanul jellemzik a karakterek csoportjait: az aladzón vendégeket, vagyis a társadalmat hatalmukban tartó jellemszélsőségeket kárhoztatják, és szánalmat keltenek a társadalmi szerep nélküli, nincstelen rongyosok eiron csoportja iránt. A gúny részben stílusformákban (finomkodó és selypítő beszédmód), részben a lovagi szerelem és a szentimentalizmus paródiájában (Rapsóné szó szerint elájul udvarlója lovagiasságától) ölt testet, valamint azokban az álcákban is, amelyek a jelmezbálnak is szimbolikus jelentést adnak. Rapsóné aranyfonatokat és ezüstfonatot tartalmazó parókáját nemcsak báli, hanem hétköznapi jelmezként is viseli, és egyszerre fedi fel és el viselője valódi lényét, mint a spanyol grandnak öltözött, valójában is spanyol, főúri udvarló neve („Nevem: márki kaballéró Gonzágó Kukorikoráró Qiusquasqua dón Juan de Lopez et Rabolez et Zsarolez Influenza Angolkórosz Della Nulla.").50 A sikeres keresés után a harmadik képben a varázsmese főhőse hazafelé tart téli otthonába (visszatérés), útközben azonban az ördögökkel cimboráló Rapsóné megszegi a nekik tett ígéretét, ugyanis a két hegy arany és egy völgy ezüst helyett a parókáját dobja oda a rajta lévő két arany- és egy ezüsttinccsel, ezért nemcsak a szolgáihoz, hanem az ördöghöz is úgy viszonyul, mint a moralitások allegorikus Vétek szereplője, amelyhez az álöltözet is 48 Propp, Vlagyimir Jakovlevics: A mese morfológiája. Budapest, Osiris Könyvkiadó, 1995, 34-66. 49 Színjátékok, 524. 501. m. 530. 129
