Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Ócsai Éva: Wersek, báb- és mesejátékok 4–696 éves korú gyerekek számára
egzisztenciális költészetben határozza meg, amely nem gondolatokra és érzésekre reflektál, hanem magukat a gondolatokat és érzelmeket jeleníti meg: „Próbálj meg úgy írni verset, hogy annak magja valamely elementáris tényező legyen; így költészeted azzá válik, ami a költészetnek és minden művészetnek eredeti mivolta: a természetfölöttinek átsugárzása az emberi életbe. A költészet itt már nem önkifejezés, hanem a természetfölötti világ megnyilvánulása a költőn, mint médiumon keresztül. (...) A személyi líra versbe-foglal gondolatokat és érzéseket; az exisztenciális lírában par excellence vers-gondolatok és vers-érzelmek vannak. A gondolatok elvesztik konkrétságukat, s egy kozmikus, vagy szeráfikus logika tartja össze őket: gravitáció, mint a naprendszereket. Az érzelmek többé nem vígak és szomorúak, hanem fény-árny skálájuk van."6 Az önkifejezést helyettesítő személytelen kifejezésmód mellett az ősköltészet és a gyereklíra közti hasonlóságokat és különbségeket megfogalmazta a Diárium című folyóiratban is, miután a lap gyerekek által írt verseket gyűjtött össze, amelyek közül az ő válogatásával és kommentárjaival közzétették a legszebbnek ítélt verseket. Ugyanebben a lapszámban a gyerekek írásait nem művészi, hanem természeti szépségűnek értékelte, és kiemelte bennük a realisztikus és a mitologikus látásmóddal rokon vonásokat: „A gyermek-líra teljesen sajátos és egyedülálló, bár sok tekintetben hasonlít a primitív népek költészetére, az ősköltészetre - de a hasonlóság inkább csak külsőségeken alapszik. Az ősköltészetet gondolatritmusba rendeződő benső fantázia-elemek jellemzik, ezzel szemben a gyermeki költészetben feltűnően sok a realisztikus mozzanat, a külső benyomások elmesélése. Az ősköltészet mitologikus gondolkozásmódon alapul, ami pedig a gyermekek mitológiáját illeti, ez csak igen kis mértékben önálló, nagyobbrészt a felnőttek eszmevilágának egyszerűbb és tagolatlanabb gyarmata. Az ősköltészet zárt és autonóm, ezzel szemben a gyermeki költészet úgy fakad a nevelők, iskola, felnőtt élet tövében, mint a bozót alatt a zöld gyönge sarjúhajtás.”7 Weöres Sándor több alkalommal is megfogalmazta, hogy a gyerekek verseiben gyakran olyan sztereotípiák fordulnak elő, amelyeket a nevelés kényszerített a zsenge korú szerzőkre, és amelyek gúzsba kötik a gondolataikat, útját állják a tudatalattiból felmerülő képzeteiknek. Részben emiatt is élt benne a szándék, hogy ritmikailag és zeneileg strukturált, zárt, dallamos verseket alkosson a gyerekek számára: a későbbi felnőtt lelkét így akarta megmenteni a formátlanságtól.8 A magas színvonalú költészet esztétikai és szemléletformáló szerepét, a gyerekversírás ars poeticáját a bevezetésben is említett levélben a következőképpen öntötte szavakba: „Az ifjúsági írók legtöbbje azzal hat a gyermekre, hogy a benne csírázó felnőttes tulajdonságokat ingerli, a kapzsiságot, az érvényesülési vágyat, a gyűlöletet (...); én viszont nem a vágyak szféráját nyújtom a gyermeknek, hanem lelkem öntudatlan ős-formáit töltöm meg egyszerű tartalmakkal s azt adom neki. Bár gyermekverseim nem oktatják a gyermeket semmire, mégis célzatosak: nem a tartalmukkal nevelnek, hanem a kisugárzásukkal. Ezek a versikék, ritmusukkal és plasztikus képeikkel, annyira szuggesztivek, hogy beleformak a gyermek lelkivilágába s ott olyanféle egyensúlyozó szerepet nyernek, mint egy óraműben a rubinkő. Olyan segítséget kap ezáltal a gyermeki ős-formavilág, ős-tisztaság, hogy (ha a körülmények csak egy kicsit is segítőek), az illető mindig meg tudja őrizni lelkének gyermeki szabadságát s nem lesz belőle sáros féreg, aki a mindennapokból soha ki se lát és csak a vegetativ dolgok közt kecmereg. - E gyűjtemény másik, nagyon egyszerű és nyilvánvaló célja: hogy már a gyermeknek is esztétikumot adjon és hozzászoktassa; korán fölébressze a művészet iránti vágyat s az ízlést. - Harmadik cél: olyan 6 Weöres Sándor levele Csorba Győzőnek. (1946. február 10.) Egybegyüjtött levelek 11./399. 7 Weöres Sándor: A gyermekek költészete. Diárium, II. (XI.) évf., 1941/5., 119. 8 Látogatóban - Réz Pál beszélgetése Weöres Sándorral. In: Domokos Mátyás, szerk.: Egyedül mindenkivel. Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983., 54. 120
