Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Balogh Tamás: A titkos könyvtár
Hetedik fejezet, amelyben Jonatánból egy időre lány lesz, majd újra fiú, és helyet cserél egy igazi lánynyal, aki viszont fiú volt Jonatán másnap újra ott ült a pádon, és Johannát várta. Kezében két fagyi volt, egy csoki és egy puncs-vanília. A csokisba időnként belenyalt, a másikat csak tartotta. Csupán akkor kezdte el azt is enni, amikor már úgy csöpögött, mintha piros hó leve lenne. Végül persze megette azt is egészen. Mert a lány nem jött. „Talán tegnap ő is sok fagyit evett meg a barátnőjével, és megfájdult a torka", gondolta Jonatán, majd a mellette ülő Dr. Cincoszt kérdezte:- Ön szerint mi baja lehet? De az egér sem tudta. Jonatán erősen törni kezdte a fejét. Az nem valószínű, hogy a két lány összeverekedett, merthogy éppen kibékültek. Úgy mentek el együtt játszani, mintha mi se történt volna, és Jonatán szerint valóban nem történt semmi se. Talán abba se hagyták a játékot, s még most is azzal a kiskutyával játszanak, amit tegnap látott meg Juci. Talán azóta a város összes kiskutyájával játszottak már. És a cicákkal is persze. Talán már van is nekik saját kiskutyájuk vagy cicájuk. Akkor pedig egyáltalán nem baj, hogy nincs itt Johanna, mert akkor biztosan hozta volna a cicáját, akinek Dr. Cincosz nem feltétlenül örült volna. Mégiscsak jobb lenne, ha a torka fájna, gondolta Jonatán. Szép idő volt, sütött a nap, de nem égetett. A pad fölötti fa árnyékot vetett Jonatánra. Jó lett volna most olvasni, de nem volt könyve. És ekkor hirtelen eszébe jutott, miért nem jött Johanna. Mert neki is biztosan nagyon hiányzik a könyve, amit tegnap elvesztett valahol. Ő pedig nem szólt neki, és nem is vitte utána, mert még ő sem olvasta a Robinsont. Furcsa, még sosem érzett rosszkedve lett. A lelkiismeretét kezdte el furdalni valami. Azon kezdett gondolkozni, miképp tehetné jóvá tegnapi rossz tettét. Dr. Cincosz időközben mélyen aludt zsebének mélyén. Tőle aztán most nem kap tanácsot. Ezért még jobban elkezdett gondolkozni. Vegyen fagyit neki? Vagy hozzon egy kiskutyát? Netán egy kiscicát? Nem, az nem jó, egérrel a zsebben erről szó sem lehet. Megvan! Szerez neki egy másik könyvet. Ami majd minden bizonnyal jobban is fog tetszeni neki, a Robinson úgyis fiúknak való könyv, Johanna pedig mégiscsak lány... Ő biztosan az, ha a barátnője nem is... Szerez neki egy lányoknak való könyvet. Ez az, ezt kell tennie! De honnan szerezzen? És főleg: mit? Most kezdett el a legjobban gondolkozni. Ekkor egy papírlapot fújt feléje a szél. Afféle szórólap volt, melyet fiúk és lányok szoktak a forgalmasabb utcákon osztogatni, csakhogy ezen hirdetés helyett felhívás állt: MA DÉLUTÁN BICIKLIVERSENY! „Értékes nyeremények", olvasta még Jonatán, és hogy „nincs nevezési díj." Egyre jobban érdekelte. A lapon állt még az is, kisebb betűkkel, hogy a fiúk és a lányok külön versenyben indulnak, és így két főnyeremény van. A fiúk, sok minden más mellett, Cooper Nagy indiánkönyvét kapják, a lányok pedig, szintén sok minden más mellett, Erich Kästner A két Lotti című könyvének szép, díszes kiadását. Ilyen fordulat csak egy mesében lehet, gondolta Jonatán, de ezen nem kezdett el gondolkozni. Meglesz neki a Nagy indiánkönyv. Merthogy abban biztos volt, hogy a versenyt megnyeri. 110
