Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Dromedár úr margarétát vesz
ANYUCI De bizony kérek még egy kan szamarat is, hogy kedvemre szamaragolhassak a tengerparton, ha úgy tartja kedvem. DROMEDÁR ÚR Még egy szamár is, az már sok lenne a jóból. Nem tehetem, asszonyság. Tán még tengerpartot is mellékeljek hozzá? ANYUCI Ne sajnálja a pénzét! Aki cicizni akar, ne cicózzon. Az én Margarétám süldő lány, maga meg egy vén trotty. November, december, rongy ember a vénember. DROMEDÁR ÚR Én vénember? Maga rusnya vén szipirtyó, maga, a fenekén sincs már foga! ANYUCI Hóhányó cenk! Pernahajder! Pirholagos nézésű kurvapecér! DROMEDÁR ÚR Üsse kő, nem cicózok. Megkapja a kan szamarat. Hol a lánya? ANYUCI Otthon ücsörög egy szál kombinéban, és A tiszta ész kritikáját olvassa. Egyedül van, a szobájában megtalálja az úr. DROMEDÁR ÚR Ejha, ettől melegem lett. ANYUCI Hajh, nagy gond is a leánygyermek. DROMEDÁR UR Bárcsak láthatnám már! ANYUCI Előbb hoci a zsozsót. DROMEDÁR ÚR Ha a lánya enyém lesz, én őt degeszre, dagadtra, dugig és tövig, húsig és csontig... ami belefér! ANYUCI Jaj, megfulladok! Kot-kot-kot. Repülősót, piócát, köpölyt, priznicet ide. Szent Nenyúljhozzámra mondom: ezt nem élem túl! DROMEDÁR ÚR Mi lelte, asszonyság? ANYUCI Téli éjszakákon a falusi hold nagy pofonokat ad a tyúkoknak. Akkora pofonokat, hogy zeng belé az utca. Tiszta röhej! Senki nem érti, miért vannak ezek a pofonok. Csak az Isten érti - meg a tyúkok... Hoci a suskát! Ha megkapom a pénzt, Margaréta azt teszi, amit mondok neki. DROMEDÁR ÚR Akkor megegyeztünk? ANYUCI Meg. DROMEDÁR ÚR Mert ha nem egyeztünk volna meg, itt a fütykös, aztán tudja, mi vár magára... Aki azt meri mondani nekem, hogy nem, azt letaszítom a pokol legfenekére, ahová már annyi embert leküldtem. Ez a fütykös, amit itt lát, sok embert megölt már, burkusokat, batávokat, cselákokat... A könyvelőmnél megvan a részletes leltár. Nehogy maga is rákerüljön! Jó ideje már, hogy nem dolgoztatom a fütyköst, és könnyen megugorhat a kezemben. Hát csak vigyázzon! ANYUCI Jaj, mit tettem! Eladtam a lányom! DROMEDÁR ÚR Fél? ANYUCI (reszketve) Jaj! DROMEDÁR ÚR Mondja utánam: félek. ANYUCI Félek. DROMEDÁR ÚR Mondja utánam: Dromedár úr már engem is ráncba szedett. ANYUCI Dromedár úr már engem is ráncba szedett. DROMEDÁR ÚR Ahogy ráncba szedem majd a lányát is. Aztán mondja csak... ANYUCI Mint két narancs, rezeg neki elöl a két dudor didi, a popója oly gömbölyded, hogy megőrül tőle kelmed, hát még a kis pintyőkéje... DROMEDÁR ÚR Az teszi be nekem a kiskaput... ANYUCI Hát még a kis pintyőkéje, az lesz csak a férje kéje! DROMEDÁR ÚR Meg én, megházasodom, ha csakugyan olyan az a lány, amilyennek lefestette itt nekem az asszonyság. (Énekel.) Lány, a szoknyád fölemelem! Öreg ujjam régi álma, hogy hasikád völgyét járva rózsabimbód megtalálja. Buenos días, encantado, muchas gracias! 94
