Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Zalán Tibor: Kaland a Nagy Családerdőben
ROMBOL - Ne legyél megalkuvó! Tudom, hogy rossz gyerek vagy, lerí rólad. Rosszaságkupac. DANI - Ezt mondja mindenki. Lehet, hogy meg sem tudnék javulni. GOMBOL - Akkor nekem itt már nincs is dolgom. Gombol eltűnik. DANI - Eltűnt. De kár. Mintha kicsit elhamarkodta volna a dolgot. Vagy én. Marad a kedvetlen Rombol. ROMBOL - Te döntöttél. Gondolom, a Családkötő Tündérhez jöttél. DANI - Kihez máshoz? ROMBOL - Nem engedlek tovább. DANI - Hiszen most álltam be hozzád. ROMBOL - Éppen ez az. Mi a rosszak vagyunk, nekünk csak a Családtörő Tündérhez szabad mennünk. DANI - Becsaptál! ROMBOL - Választottál. Most már csináld végig! DANI - Semmiképpen sem engedsz tovább? Nekem mindenképpen el kell jutnom a Családkötő Tündérhez! ROMBOL - Adj valamit azért, hogy a jó úton engedjelek tovább! DANI - Bármit kérhetsz, Rombol, csak hadd menjek. ROMBOL - Mid van? DANI - Hát... Itt semmim. ROMBOL - Az nem sok. Az nekem kimondottan kevés ahhoz, hogy utadra engedjelek. DANI - Adjam neked a fél karomat, vagy a fél lábamat? ROMBOL - Nem is vagy te olyan rossz kisfiú. Tetszik a szép kék szemed! Igen, a szemedet akarom! DANI - Ki akarod venni a szememet? Az nagyon csúnya dolog lenne. ROMBOL - Nem csinálnék én olyat! A tekintetedet akarom csak, a látásodat. DANI - Sietnem kell. Ha nincs más lehetőség, hogy továbbengedj, rendben. Vedd el a látásomat, a tekintetemet, aztán engedj utamra. ROMBOL - Elvettem. DANI - Nem is fájt. És nem is vettem észre semmit, mert itt sötét van. ROMBOL - Na, látod, nem is kellett neked a látás. Most indulj el, erre, ez az ösvényed. DANI - Nem baj, ha nem köszönöm meg? ROMBOL - Nem hát. Azzal csak megbántanál. Ne járj szerencsével, Dani! DANI - Ezt azért nem kellett volna, Rombol! ROMBOL - Tűnés, mert meggondolom magam! DANI - Nem látok semmit. Eddig se láttam sokat, nem baj. Nekem aztán beszélhet a Holdherceg és a Holdparipa fényekről. A fényeknek, attól tartok, lőttek. Mindegy, haladjunk. Csak előre. Jaj... Hupp... Ejnye... Elég kusza erdő ez a Nagy Családerdő. Mindenhol akadály, ledőlt fa, elszáradt ág, csalán csipkedi a kezem, árok töri ki a lábam... Na, itt mintha véget érne az ösvény... Aha, mintha itt lenne valami... házfal... KAKOFON - Meg ne mozdulj, mert halál fia vagy! Én vagyok a baltás rém. DANI - Jaj! Ezt elhibáztam. Mindjárt elájulok. KAKOFON - Ne fordulj meg. Persze, tudtam, hogy megfordulsz, ezért mondtam, hogy ne fordulj meg, mert azt akartam, hogy ijedj meg, és meg is ijedtél tőlem, mert igen csúnya vagyok, és rettentő, mert hiszen mégiscsak én vagyok a baltás rém. DANI - Kérlek, baltás rém, ne bánts engem, nem is látom, hogy csúnya vagy, ugyanis Rombol manó elvette a látásomat, cserébe, hogy idáig eljuthassak. És kérlek, ne emelgesd felém azt a ronda nagy baltádat, amit feltehetően egy baltás rém emelget az áldozata felé, még akkor sem, ha nem látom, mert a tudata is rám hozza a frászt! KAKOFON - Azt akarom, a frászt rád hozni. DANI - Ne is, mert én csak egy kisfiú vagyok! KAKOFON - Nem bántalak, ha most azonnal visszafordulsz, és elhagyod a Nagy Családerdőt. Gyerekeknek itt semmi helye nincs. Nem is értem, hogy kerülhettél ide. DANI - De nekem meg kell találnom a Családkötő Tündért... mindenáron, érted, bármi áron. KAKOFON - Nem kell megtalálnod azt a felelőtlen fruskát. Csak hókuszpókuszol, handabandá- zik, soha nem csinál semmi értelmeset...Eredj nyugodtan haza! Menj, mert... DANI - Nem megyek! PENTATON - Jól válaszoltál! Ne ijedj meg tőle, ő nem is a baltás rém. Az a marhaság csak a filmekben van. Ő Kakofon, a békétlenségmanó. 48
