Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 7-8. szám - Kiss Anna: Gyöngy Ilona meg a Kisze-villő
Álomban is meg ébren ő hullatta a gyöngyét, (fiaM férfiak táncaI a madaras huszár volt, láttuk - hiába - elment. (birkanyírók be kisszékekkel, ollókkal, a kicsik kosarat görgetve, teknőt cipelve hátukon, lányok kalácsot, férfiak bort hoznak, a birkák is gyerekek) BIRKANYÍRÓ Hú, micsoda szoknyaforgás, eszemiszom-birkanyírás, húúú! Arsznyi a gyapjú! A MÁSIK Viheti a Szamaras ember, könnyen túladhat rajta! SZAMARAS EMBER (be, gödhös szamárral) Meg ne halj!, legalább a vásár előtt ne, szentem! (az minduntalan összeesik, gazdája hiába fohászkodik hozzá, nem jutnak előrébb a bámészkodók közt. Ördögfi be a fazekassal, fején agyagrosta, szopja az ujját, kalappal nógatják, ő is elakad a szamárnál, farkánál fogva húzza fel, hogy végre tápászkodik, nagy nehezen nekifordul, kirúg rá, vadul iázik is) FAZEKAS (az emberekhez) Fél, hogy elviszi a Kisze-villő. (csuprok a nyakában) Én meg bontom a kemencét, s a forró cseréppel ez jön elő...! (az Ördögfi) SZAMARAS EMBER A kemencéből? FAZEKAS Mondom! GYÖNGY ILONA (a szamár gazdájához) Mit ámul? (elhúzza a rúgásokat kerülgető Ördögfit, énekel) Mikor arra a dombra építettek egy házat, aztán abban a házban raktak banyakemencét, 23
