Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 7-8. szám - Kötyköli János (gyomai mese)

Az asszony az ostomyéllel olyan istenesen elhegedülte a Kötyköli János nótáját, hogy maga is megsajnálta. Mindjárt megbékélt, és odaadta neki a vásárfiát; csak akkor vette észre Surumburut, a sárkányt.- Hát ez a hétfejű miféle? Csak nem te ölted meg, te Kötyköli?- De bizony hogy én - mondta foghegyről, peckesen dülleszkedve és a sárkánydögöt fitymálva Kötyköli, mert már a vásárfiával játszott. - Eddig jó komák voltunk, de ma igen megharagított.- A komád a sárkány? - kérdezte az asszony, és reszketett, mint a nyárfalevél.- Hát.- Az a nagy hétfejű?!- Az, aki volt. Sose félj, anyjuk, amíg Kötykölit látod - mondta János. Beszaladt a házba, előhozta a nagy disznóölő kést és felvágta a sárkány hasát. Hát uramfia, akár hiszitek, akár nem, előkerült minden, a kotlós a csibéivel, a tehén, a ház fedele: mind felfalta útközben ez a kóborjáró sárkány, a mutatványosé, Surumburu, aki volt.

Volt is nagy öröm Kötyköliéknél, s attól kezdve az asszony is nagyobb tisztelettel nézett Sárkányölő Kötyköli Jánosra.

16